Galántai naplója - Ego-probléma 1973-76

1973. március 5.

Csak azt tudom tudatosítani, amit elhagytam, de csak azt tudom elhagyni, amit tudatosítottam.
E = emocionálisan létrehozott
T = tudatosított
S = szélességi komponens (lehet SM = szélességi és mélységi)
„Varázslépcső” szerkezeti vázlata.
Három dimenziós
S-T függő viszony
dinamikus komponens
magassági - szélességi komponens

1973. március 5.
A tükör csak észlelés, kontroll, visszajelző információ.

KETTŐS TÜKRÖZŐDÉS ELVE.
Dimenzió: végtelen (ez az elv abszolút leegyszerűsítése).
A „tükör” a segédeszköz arra, hogy megtudjuk magunkról azt, amik vagyunk. Tehát a képlet a végtelen bármely pontjára ráírható, csak az összefüggés változatlan. (A függvény.) A realitás mindig egy adott pontban van és nem általánosságban.

1973. március 5.

A csokoládé malom működési elve

(ábra1) (ábra2)

1973. október 17.

(ábra)
Mi biztosíthatja azt, hogy többféle dolgot csinálhassak anélkül, hogy alaptevékenységem csorbulást szenvedjen?
Nézzük mi történik pszichikailag:
* gondolkodási struktúra
1. alaptevékenység
2. alkalmazott (közvetlen)
3. alkalmazott (közvetett)
4. elszigetelt
1' szakmai általános
Tudatosítani kell helyét és szerepét, valamint a feladat dimenzióit.

1973. október 17.

Azért, hogy a szubjektivitás el ne vigyen állandóan, újra és újra fel kell szabadítanom magam saját munkám alól, és másokat kell megértenem, ami más fajta gondolkodási mechanizmust kíván. Ez lehetővé teszi, hogy külső szemlélőként térjek vissza előző magamhoz.

1973. december

Azt hiszem az a jó, ha előbb az AGYAM működtetem, azután hagyom, hogy átmenjen, miközben állandó kontroll alatt marad.

Az (F) hatás a kontroll, így a tudatalatti - melynek tengelye nincs - látszólag felveszi az „agytengelyt” tengelyének. Így nyer logikát.

Az agymozgás köre bővülhet, feszültség mentesülhet stb., ezzel a tudatalattit felszabadítja.

1974. november 3.
Téma: áldozat.
Elégetek egy fotót magamról. (Tehát nem magamat.) A műveletet dokumentálom.
Meggondolni a magatartás és a gesztus közötti összefüggést.

Idézetek:

John Ruskin: „A művész legfőbb erkölcsi értéke az eszményhez való hűség és az önmagával szemben tanúsított kérlelhetetlenség.”

Giovanni Vincenzo Gravina: „Az olyan ember, aki telve van becsvággyal vagy akit érzékei hatalmukban tartanak, gyakorlatilag őrült, mivel a szenvedélyek betöltik lelkét s kiszorítják belőle a fékező vagy irányító elveket.”

1976. január 11.
A harag és a düh hétköznapi formája nem alkalmas arra, hogy indíték legyen egy művészeti probléma megoldásában.
A „belső” disztingvált indulat igen.

1976
Idézet
„A szellemi produkció lényege az, hogy az ember saját tevékenységének határát felismerje, és tudja, hogy hol vannak azok a határok; ezeken belül csodálatos dolgokat tud teremteni, ha ki tudja aknázni lehetőségeit” (Hauser Arnold)
Kiállítás (EGO probléma)
Úgy valósítom meg önmagam, hogy megsemmisítem önmagam látszatát. Önmagam megvalósítása önmagam látszatának megsemmisítése.

EGO-ARC 1973-1976
ÖSSZEFOGLALÓ

Előzmény 1.: 1973-ban Balatonbogláron egy üveglap tükröződése és átlátszósága adta meg az első természetes lehetőséget azáltal, hogy egy arc fotójára állítva, attól függően, hogy honnan nézzük, torzította azt.
Előzmény 2.: A következő irányt adó munkám 1975-ben készült. „Ablak-tükör” címmel. (Egy kívülről foncsorozott autó-szélvédő üveg görbült tükrében szemlélhette magát az ülésre ülő személy.)

1975-ben fotóautomatával készítettem fényképet egyik igazolványomba. A kép személytelensége több barátomnak feltűnt. Elhatároztam, hogy a képet visszanagyítva, továbbalakítom újabb fotomechanikus eljárásokkal, és így talán visszajutok az eredeti tartalmához. Az általánosan használatos raszterrácstól az egyéb, kézenfekvő lehetőségekig, minden alakító-eszközt raszterként fogtam fel. Az alakító-eszközöket tartalmuk minél többfélesége szerint válogattam. Végső lehetőségként magát a kiindulási fotót is az alakítás eszközeként értelmeztem

A művelet koncepcióját tulajdonképpen a személy és az automata viszonyában találtam meg.
A továbbalakítás célja: az egymással tárgyi- eszmei viszonyba hozott valóságrészek egymásrahatása által keletkező arckép.
Az alakítás módszere: két egymásra helyezett állandónak és változtatónak nevezett kép összeadása, vagy kivonása. A művelet eredményeként valósult meg a megváltozott arc, ami újból szerepelhetett állandóként, vagy változtatóként a következő műveletben.
A tovább nem változtatható arcképeket tényként, vagy ha úgy tetszik, talált tárgyként fogtam fel. és mint valami gyűjteményt, egymás mellé sorolva nyomtattam. Létrejött az arckép-változatok lehetőséglistája, folytathatóan a végtelenig. Az egyes arcképek a személyiség különböző változatainak reprezentánsai.

Az automata fotó méretének mintára kicsinyítésével és sokszorosításával kialakítható tapéta, terítő, vagy más használati tárgy felülete. A használati tárggyá alakított minta további sorsa a tárgy használata által meghatározott, annak megfelelően alakul át, motiválódik.
A használati tárgy átalakulásának motivációi tartalmilag újraértelmezik a felületüket alkotó fej-mintát. A minta manuális módon továbbalakul tépéssel, fújással, égetéssel stb. a teljes eltűnésig.

A következő műveletben az automata fotó eredeti átalakítása (a művész önátalakítása) új irányt vesz. A durva raszterpontokra bontott kép nagyítással óriási (3 x 4 m) transzparensként kerül be különböző tájképi környezetbe, ahol eltérő jelentéseket vesz fel.

Az akció fotódokumentumai végül is az „Art & Reality - Selfpost” (1979-95) feliratú művészbélyegeken landolnak, ugyanúgy, mint az első arcképszéria a „Postflux - Fluxpost” (1980) című lapon

„Maga az önarckép a lapok során át egyre kevesebbet őriz meg személyes, önkifejező jellegéből. Modulrendszer alapegységévé válik, amellyel különböző gépies műveletek végezhetők - sőt időnként majdnem teljesen el is tűnik, csak hiánya lesz mindvégig érezhető. A grafikai átalakítások folyamán így a tulajdonképpeni főszereplő nem valamilyen motívum, hanem maga a művelet, helyesebben annak két kitüntetett eszköze: a képi struktúrát döntően meghatározó fotónegatív, valamint a festékanyagot áteresztő - át nem eresztő finom szita.” (Beke László, 1978)

↑

english