A jelentésekben olvasható információk csak a titkosszolgálatokra vonatkozóan tekinthetők forrásértékűnek. A korabeli művészeti életre vonatkozó adatok a jelentések nagy részében tévesek, pontatlanok, ezért hiteles forrásból való megerősítés nélkül véletlenül sem képezhetnek hivatkozási alapot semmilyen tudományos igényű feldolgozásnál.
A hetvenes évektől a rendszerváltásig terjedő időszak
avantgárd művészeti eseményeinek dokumentumai legteljesebben
az Artpool Művészetkutató Központban kutathatók
Galántai György: A „Festő” fn. dosszié anyagának közzétételét azért határoztam el, mert minden, amit életem során létrehoztam értékelhetetlen anélkül a környezet nélkül, amelyben létrejött. Ahol a közérzetet, a gondolkodást, a személyiség normáit, az elfogadható társadalmi tevékenység körülményeit kultúraelhárítási gyakorlatával a titkosrendőrség kivánta meghatározni.
Elmondhatom még, hogy a magyar művészet legnagyobb vesztesége nem a küldemények nagy számú elkobzása volt, hanem a természetes emberi kapcsolatok szétrombolása, amely a hálózat hosszú évekig (évtizedekig) alkalmazott módszereinek a bomlasztásnak, a dezinformációnak és a szignalizációnak lett a következménye.
Mit lehet ezután tenni? (Erdély Miklós posztneoavantgard magatartása szerint: „Az ember illetékességét saját élete, sorsa tekintetében tudomásul kell vennie, ahhoz minden határon túl ragaszkodnia kell. […] Amit megtehet a maga korlátozott eszközeivel, azt késedelem nélkül tegye meg”.) [rehabilitáció]