BELÜGYMINISZTÉRIUM
III/III-4-b alosztály
SZIGORÚAN TITKOS!
Adta: „Pécsi Zoltán” fn. tmb.
Vette: Horváth Tibor r.szds.
Idő: 1983. január 3.
Hely: Nyilvános
J E L E N T É S
1982. december 20-án a délelőtti órákban, a II. ker Pasaréti tér övezetében ismerősöm találkozott és beszélgetést folytatott Galántai György képzőművésszel. Galántai elmondotta, hogy a Pasaréti úti filmgyári stúdiókba tart, azzal a céllal, hogy ott a FÉSZEK Klubban korábban megrendezett „bélyegkiállítással” kapcsolatos filmjén dolgozzék.
Január 1-jén ismerősöm telefonon mintegy 30 perces telefonbeszélgetést is folytatott Galántaival. Ez alkalommal Galántai részletekbe menően beszámolt a filmkészítés egyes vonatkozásairól.
A film a „bélyegkiállítás” anyagát mutatja be, mégpedig oly módon, hogy egyes munkákat részletesen, közelről is lefilmeztek. A film valószínűleg a Balázs Béla Stúdió támogatásával készült. Vágóasztalt Galántai a Pasaréti úti filmgyári stúdiókban kapott. A filmhez hanganyagot is készített. Ebben vannak ugyan zenei részletek, de egészében aláfestő zenének nem minősíthető. Beszélgetések, pontosan fel nem ismerhető hangfoszlányok váltakoztak benne. Ez a hanganyag rövidített, újra montírozott változata a kiállítást kísérő diavetítésen már lejátszott hanganyagnak. Galántai állítása szerint a hangszalagok olyan nyugati művészektől származnak – legalábbis részben –, akik bélyegmunkákkal részt vettek a kiállításon. (Mint alább kitérek rá, ezt a film egyes nézői – így Erdély Miklós – kétségbe vonták.)
A film első változata, amelyhez már zene is csatlakozik, december 20–22-e körül készült el. Galántai a 20-i beszélgetés során jelezte, hogy szándékában áll egy viszonylag szűk körű „társaság” összehívása és a film előzetes bemutatása. Akkor nem részletezte, kiket kíván meghívni, 1-jén azonban megemlített legalább három tényleges résztvevőt: Beke Lászlót, Erdély Miklóst és egy név szerint nem ismert, filmgyárban dolgozó fiatal művészt. Lehetséges, hogy a december végi vitának – amelyet szinte bizonyosan a filmkészítés helyén, az egyik Pasaréti úti belső vetítőteremben szervezett meg Galántai – ennél több résztvevője is volt. Galántai elmondotta, hogy mind Erdély, mind Beke élesen bírálja a filmet, bár ellenvetéseik különböző természetűek voltak. Erdély legfontosabb „kifogása” az volt, hogy nincsen elegendő bemutatási idő az egyes bélyegmunkák „megértéséhez”; ő maga a film pergése közben rendelkezésre álló idő alatt „nem lenne képes megérteni” a munkák mondanivalóját. Galántai ezzel nem ért egyet, mert éppenséggel szándékosan forgatta így a filmet. Galántai érvelése szerint a mindennapi valóságban is sok olyan élmény ér bennünket, amelynek mélyebb megértéséhez az észlelés időtartama túl kevés. Ezek mintegy ismeretlenségükkel, teljes meg nem értettségükkel is hatást válthatnak ki a nézőben. (Ennek az elgondolásnak tulajdonképpen van bizonyos pszichológiai alapja, egyes reklámfilmek is ezen az elven működnek.) További kifogása volt Erdélynek, hogy aláfestő zeneként szerencsésebb lett volna klasszikus, szimfonikus zenei alkotásokat bevágni. Azt az érvet, miszerint itt az eredeti – kiállításra beküldött – munkák készítőinek hanganyagáról van szó, Erdély egyszerűen kétségbe vonta, és azt állította, hogy Galántai a zenei aláfestést más forrásból szerezte be. (Az anyagok származása valóban kétséges, az azonban kétségtelen, hogy Galántai nagy mennyiségű nyugati „művészkazettát” kap, és legutóbbi (több hónapos) nyugat-európai utazásáról is rendkívül sok bejátszott magnókazettát szállított haza.
Pozitívabban vélekedett a filmről a meg nem nevezett filmes fiatalember, aki – Galántai beszámolója szerint – úgynevezett „jövőfilmek” kidolgozásán fáradozik. Ezek egy előre nem látható jövőbeli életmódot, illetve társadalmat, életérzést próbálnának meg felvázolni. A filmes fiatalember Galántai munkájában ugyanilyen irányú, párhuzamos próbálkozást látott, sőt lelkesen úgy nyilatkozott, hogy ez az „első magyar jövőfilm”.
Galántai a vita, illetve beszélgetés nagyobb részét magnetofonon rögzítette. Ennek célja a 20-i beszélgetés egyik részletéből válik világossá. Galántai ugyanis fenntartja azt a korábbi tervét, hogy engedély nélküli sokszorosítás és terjesztés révén „művészeti folyóiratot” hozzon létre. Ennek különleges profilt kíván adni, olyan „termékekkel” jelentkezni, ami az eddigi – legális vagy illegális – művészeti sokszorosítványok körében nem volt megtalálható. A lap fő elve a dokumentálás volna. Ez szorosan kötődik Galántai évek óta folyó „ART POOL” aktivitásához, azaz különféle avantgárd művészeti dokumentumok gyűjtéséhez, rendszerezéséhez. (Ez egyébként Beke László elgondolásával is találkozik. Beke és Galántai között mindamellett vannak a dokumentálás módját érintő nézetkülönbségek. Amikor például Beke a fentebb említett filmnél hiányolta (az egyes „alkotások” bemutatásakor) a művészek nevének egyidejű konferálását, Galántai a javaslatot elutasította.) Dokumentálni Galántai szemében mindenekelőtt azt jelenti, hogy a kevesek számára hozzáférhető, kevesek által látható, ill. hallható művészeti eseményeket megörökítse, és így szélesebb kör számára hozzáférhetővé tegye.
A készülő folyóirat azonban ezen belül is sajátos, különleges jelleggel kíván rendelkezni. Ezt pedig a beszélgetések, viták, interjúk szerkesztés nélküli közreadása jelentené. Minden úgy jelenne meg, ahogy azt Galántai vagy mások magnetofonszalagon rögzítenék. A filmgyári vita az egyik legelső ilyen típusú hanganyag volna, amit Galántai írásban is megjelentet. Egyelőre nem közölte, hogy a folyóirat első számán a tényleges munka folyik-e, illetve hogy mikor várható annak kibocsátása.
Postai úton szétküldött viszont Galántai „újévi üdvözleteket”. Ennek ismerősöm számára érkezett „sorozata” három különböző nyomtatványból áll. Az egyik kisméretű szórólap, amely a fent már említett film készülését jelenti be. (”Jön...Bélyegfilm.”) A másik egy hét „képeslapból” álló önarckép (Selfportrait) készlet. Ezen Galántainak egy legalább öt éve készült régi munkája, a textilre másolt, erősen kinagyított arcképfotó látható. A textíliát úgynevezett „land art” (terepművészet) formájában, különféle környezetekben helyezte el és úgy újra lefényképezte. (Hasonló sorozat az egyik régi Mozgó Világ folyóirat számában is megjelent.) Érdekessége ennek a sorozatnak, hogy a sorszámozás a lapok felső szélén – valószínűleg az eredeti sorozat sorrendje – nem egyezik meg az „Artpool Card” (Művészeti Gyűjtemény Kártya) felirat utáni számok sorrendjével. Az egyik képen egyébként (homályosan) fegyveres személy, valószínűleg a terepi akció során közbelépő munkásőr ismerhető fel.
A harmadik része a küldeménynek egy nagyobb alakú kép, amely a korábbi „Art Pool Letter” levélsorozathoz hasonló, de ilyen jelzést és sorszámot nem tartalmaz. Ezen Galántai dunaújvárosi „szobrának” sorsát ismertető újságkivágása van lesokszorosítva, a Dunai Vasmű „Üst” című üzemi lapjának friss – 1982. december 9-i – számából. Feltehető, hogy a cikket aláíró Tribolt Lajos Galántai híve, illetve érdekeinek képviselője Dunaújvárosban, és a cikk célja éppen a szobor felállításának elősegítése volt. A hátlapon két rövid megfogalmazás ismerteti az ART POOL célkitűzését. Tudomásom szerint első alkalommal fordul elő, hogy a sokszorosítvány készítőjének nevét, illetve a szerzői jog fenntartását jelző „c” (Copyright) jelzés van a lap alsó szélén. (Mellette Galántai neve olvasható.)
Galántai közölte, hogy a filmet ismételten le kívánja vetíttetni, újabb meghívottak részvételével. Erre ígérete szerint ismerősömet is meg fogja hívni, vagy a telefon elmaradása esetén ismerősöm próbálja meg telefonon elérni Galántait a hónap 15-e, 20-a között.
Pécsi Zoltán sk.
Értékelés: „Pécsi Zoltán” fn. tmb. megbízható, operatív szempontból értékes információkat hozott Galántai György tevékenységéről, terveiről.
Galántai egy „művészeti folyóirat” beindítását tervezi. A lap fő elve a dokumentálás. Az az elképzelése, hogy a „kevesek számára látható, hallható művészeti eseményeket” – természetesen a kör produkcióit – megörökíti és azt sokszorosítja, illetve széles körben terjeszti.
Intézkedés: Galántai fenti terveivel kapcsolatos információnkat kiegészítjük. Az információt tájékoztató jelentéseinkhez felhasználjuk.
Feladat: A Szamizdat Iroda és a SZETA vonatkozásában kapott feladataival párhuzamosan Galántai tevékenységére, terveire is koncentráljon. Látogassa meg a „Simon Zsuzsa-féle irodán” szervezett kiállítást, szerezzen adatokat az ott folyó tevékenységről.
Horváth Tibor r.szds.
Nytsz.: 4/5-44/83.
K.: 4 pld
1 pld „Festő”
1 pld „M” do.
1 pld táj.alo.
1 pld táj.ti.