Galántai György urnak

= = = = = = = =

Tisztelt Galántai Ur:

Amikor hozzakezdtem ehhez a levélhez, önkéntelenül azt irtam, 'Kedves Gyuri' - ahogyan 1971-ben - amikor sugárzott a Nap.
Ma nincs jogom ezt a megszólitást használni. Belátom, egy etikailag discreditalt, morálisan értékvesztett embertől - aki lettem - a megszólitás érvénytelen.
Ezért fordulok egy alternativ megszólitáshoz ...
Az elmult husz esztendö napjai számomra, hasonlóan teltek - önváddal, kétségekkel, lelkiismeret-furdalással - önkétségbevonás, önvizsgálat, szégyen. Földrajzi távolság nem javithat, nem enyhit, ezen. A következö idő még többet hoz majd mindebből.

****

Ez a levél késedelmes. Évekkel előbb kellett volna megirnom.

Képtelen voltam szembenézni a multtal. Miért irok ma?

Azért, hogy bocsánatot kérjek.

Bocsánatot kérek mindazoktól, akiknek tetteim nehézséget, zaklatást, marginalizáciot, interferenciát okoztak. Kérlek, add hozzá amit nem soroltam fel. Bocsánatot kérek mindazokért, amit tettem. A felelősség az enyém. Nincs szándékomban átháritani másokra. Vállalom a személyes felelősséget. Amit tettem, elsősorban engem terhel. Tisztában vagyok azzal, nehéz - talán lehetetlen? - a bocsánatkérésnek jelentést adni. Aki morálisan amortisálódott, annak nem hisznek. (Talán azt is kétleni fogják, valóban bocsánatot kértem.) Hadd legyen azonban ez a levél legalább egy reflexió és szándék világos kifejezése. Bocsánatot szeretnék kérni Tőled, s másoktól. Nagyon sajnálom, ami a multban történt, és elnézést kérek mindenkitől, akit tetteim bármikor, bármiképp érintettek, sértettek.

****

30 évvel ezelőtt azt hittem, amit tenni próbálok, hozzájárulhat a közeledéshez, a détente-hoz. Abban reménykedtem, az elemzés, továbbitás, megvitatás, meggyőzés valamiféle módon hidat épit, csökkenti az antagonismust, a feszültséget. Hogy az opponensek fokozatosan közeledhetnek, hosszabb távon ? Hogy megelőzhető az extremum, oldható vagy enyhithető a konfliktus. Belátom ez a felfogás - mai nézőpontból - naiv, és/ vagy téves. Nehányan merő illuziónak fogják minősiteni ?

****

Néha, emberek követnek olyan eszméket amelyeket önmaguk nem értettek meg teljesen. Voltak esztendők, amikor kötelességemnek tartottam hogy a fenti cél fele haladjak. Sok mindent nem értettem meg.

****

Sohasem akartam senkinek ártani. Különösképp nem abban a müvészeti, irodalmi szférában amihez a kezdetekkor rajongással közeledtem - talán emlékszel erre. A törekvés visszájára fordult, kicsorbult. Be kell látnom, a vélt pozitiv szándék kifacsarodott, utat tévesztett, abszurditassa torzult. Belátom. Néha egy emberi élet, egészében, visszájára fordul, értéket vesziti, kifacsarodik. A Nap lenyugszik. Akik valaha eszmét cseréltek velem, tudják, soha nem kerestem a hatalmat - nem voltam soha es sehol befolyással, gravitassal rendelkező személy. Amit megkiséreltem : elősegiteni a megértést, oppoziciókat feloldani - sikertelenül.

****

Az egyik recens levéliró (rám célozva) a 'szar alak' kifejezéssel él.

Jogos. Találó. Én is igy látom önmagam, egy keseredett, korlátozott életpalya zárlatakor. Levelem itt megszakad (azt hiszem igy is túl hosszú). De az önvád, az önvizsgálat, nem ér véget.

Üdvözöl,

Guszti