Adta: „Pécsi Zoltán” fn. tmb.
Vette: XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Idő: 1984. 10. 17.
Hely: Nyilvános

Tárgy: Galántai György

J E L E N T É S
Budapest, 1984. október 24.

„Ismerősöm folyó hó 15-é, hétfőn 19 óra után néhány perccel a Krisztina körút Moszkva térhez közel eső szakaszán találkozott Galántai György képzőművésszel, az „Art Pool” vezetőjével. Galántai két 25 év körüli életkorú, szolidan öltözött és csendesen viselkedő lány társaságában volt, akik ismerősöm számára nem voltak azonosíthatók (öltözetük elütött az avantgárd képzőművészeti körökben megszokott, rendkívüliségre, „feltűnésre” törekvőktől). Később Galántai azt mondta, hogy az egyik lány építész, a másik pedig közgazdász. Együtt vártak egy közeli eszpresszóban Nagy Bálintra (a SZETA alapító tagja), de hosszabb idő elmúltával sem jött, és ezért elhatározták, hogy elmennek onnan. Galántai éppen búcsúzott a két hölgytől, akik hamarosan távoztak is, de ismerősöm hosszabb beszélgetést folytatott az ez alkalommal különösen közlékeny Galántai Györggyel. (Galántai nem palástolta, hogy a várakozás közben az eszpresszóban néhány pohár tömény italt fogyasztottak, azonban nem volt súlyosabb alkoholos befolyásoltság alatt.”

Nagy Bálint említéséhez kapcsolódva beszámolt róla, hogy a Kavics u. 3. szám alatt nagyszabású pinceátalakítást végez. Ebben Nagy Bálint segítségére van mint tervező, s főleg mint kivitelező. Galántai (valószínűleg nem tudva róla, hogy ismerősöm már hallott Nagy Bálintról) előadta, hogy Nagyon politikai tevékenysége és kapcsolatai miatt a tényleges tervező építészi munkából „kiszorították”, és most kőművesként, illetve ácsmesterként dolgozik. A pincében is sok ácsmunka van. Galántai panaszkodott, hogy ebben az átalakításban a hatóságok kezdettől fogva gátolják. A pince bérletének megszerzése elmondása szerint nem kevesebb, mint 40.000 forintjába került. Jelenleg „jogszerűen” rendelkezik a területtel, de nap mint nap akadályozzák benne, hogy bemenjen, hogy munkát végezzen.

Galántai úgy fogalmazott, hogy „a Párt és a Belügy, de különösen a Belügy” kezdettől fogva gyanakvással kíséri a pince átalakítását. Szerinte ennek az az oka, hogy a pincében közösségi helyiséget kíván kialakítani, így akarja lakását tehermentesíteni a különféle összejövetelektől, találkozóktól. A pince jóval nagyobb befogadó képességű, mintegy 80 négyzetméter alapterületű, 4 m magas helyiség. Galántai szerint a belügyi szervek ezt a közösségi tervet a „hírhedt” balatonboglári tevékenységgel hozzák összefüggésbe és minden lehetséges módon akadályozni akarják az átalakítást. Ennek fő eszköze a házfelügyelő. Nem új személy, már korábban is ő volt a házmester, és akkor is ellenségesen viselkedett Galántaival szemben. Most azonban Galántai feltételezi, hogy „új utasításokat kapott”, mert állandóan figyeli a pincét, a legkülönbözőbb gyerekes indokokkal molesztálja Galántait. Elhangzott, hogy különböző napszakokban „nem szabad bemennie” a pincébe, hogy „túlságosan nagy zajt okoz a vésés, kalapálás” és ezért meg kell szakítani a munkát. Galántait nagyon zavarja az is, hogy a picének ebben a kibérelt részében vannak a ház gázcsapjai, különféle csővezetékek, berendezések. Mindamellett elszánt terve, hogy bármilyen – mond mondotta – „zaklatás ellenére” előbb vagy utóbb kialakítja azt a helyiséget és berendezést, ami szándékában áll. Úgy nyilatkozott, hogy „késleltetni ezt sokféleképpen lehet, de teljesen senki sem akadályozhatja meg”.

A beszélgetés egy jóval későbbi szakaszában Galántai egészen másként – önmagának ellentmondóan – nyilatkozott a pince leendő rendeltetéséről. Mint mondta, súlyos anyagi problémáik, pénzszűke miatt „le kell mondania eddigi életmódjáról, és szakmai tevékenységet” fog végezni. Ezen azt érti – mint részletesen kifejtette –, hogy megrendelésekre alkalmazott grafikai munkát vállal, nagy példányszámban, kivitelezői minőségben. Arra hivatkozott, hogy van „filmnyomó szakma”, amiben művészek is dolgoznak, de nem műalkotásokat hoznak létre, hanem mások által hozott, megrendelt munkákat hajtanak végre. (Galántai mélyen hallgatott arról, hogy milyen megrendelőktől fog majd munkát kapni vagy effektíve milyen szakmai tevékenységet űz majd; ezzel kapcsolatban kérdésre sem válaszolt.)

Kifejtette viszont, hogy ez a tevékenység nagyobb „védettséget” biztosít majd a számára, mint a művészet. Azt mondta, hogy „ha a gazdasági helyzet romlik vagy nincsenek vásárlók, akkor a művészetet meg lehet szüntetni. Lakatosra, vízvezeték-szerelőre mindig szükség van.” Azt is hozzátette, hogy eddigi műtermében nincsen lehetőség nagy szériájú munka elkészítésére, de a pincében lesz. Már azt is eltervezte, hogy két segédje lesz (a „samesz” szót is használta), akik rendszeresen besegítenek neki és akinek ő fizet. Ebből arra lehet következtetni, hogy Galántai jelentős bevételre és folyamatos „üzletmenetre” számít.

Galántai elmondta, hogy mostanában nagyon foglalkoztatja a Soros Foundation (Alapítvány) és az annak kapcsán megalakult amerikai–magyar bizottság tevékenysége. Elbeszéléséből kiderült, hogy már régen tud Soros tevékenységéről és hosszú idő óta igyekszik – KLANICZAY Júliával együtt – valamilyen módon hasznot húzni ebből. Eddig nem sok sikerrel. Megismerkedtek egy Meda Mladek nevű cseh vagy szlovák származású amerikai hölggyel, akinek férje az International Monetary Funk (Nemzetközi Valuta Alap), illetve a Világbank magas beosztású tisztviselője.

Állítólag a férj is cseh származású. Meda Mladek az Egyesült Államokban elsősorban cseh avantgárd képzőművészek népszerűsítésével foglalkozik. Kapcsolatba került Sorossal. Javasolta neki különféle cseh művészek támogatását, amire Soros azzal reagált, hogy ő magyar, és magyar művészeket szívesebben támogatna. Bár nem biztos, hogy ezek az információk pontosak, Galántai szerint pontosan ezzel kezdődött Soros tevékenységén belül a képzőművészeti „profil” kiépülése. Meda Mladek nem hagyott fel a cseh művészek pártolásával, de hogy Soros anyagi eszközeit és kapcsolatit igénybe vehesse, magyar művészekkel is ismeretségeket köt és igyekszik őket is támogatni. Galántai úgy állította be, hogy jelenleg Sorosnak képzőművészeti, sőt általában művészeti ügyekben Meda Mladek a fő tanácsadója, „súgója”. Természetes, hogy Klaniczay Júlia és Galántai igyekeztek mindent megtenni, hogy Meda Mladeket meggyőzzék az Art Pool és egyéb kezdeményezések fontosságáról. Egy alkalommal Mladek férje társaságában Budapesten járt (valószínűleg a Nemzetközi Valutaalappal kapcsolatos tárgyalások miatt, férje hivatalos útját használta ki), és egy vacsorán találkoztak velük. Nem volt könnyű szót érteni, mert nyelvi nehézségek is mutatkoztak. Klaniczay szerint (Galántai kitért rá) Mladek rosszul beszél angolul, valami keveset franciául és németül tud, de elsősorban ma is anyanyelvét beszéli. A két amerikai állampolgár Galántai szerint egymás között gyakran csehül vitatott meg különböző kérdéseket, amibe Galántaiék nem tudtak bekapcsolódni.

Különféle anyagokat adtak át és küldtek Mladeknek. Arra is támaszkodtak, hogy egy Jane (?) Brown nevű amerikai művészetpártoló, a Galántaiéhoz hasonló gyűjtemény fenntartója már korábban sok anyagot kapott Galántaitól, és az Egyesült Államokban „véleményt tud adni” művészetének színvonaláról. Javasolták, hogy ezt a személyt Soros kérje fel véleményezésre, ami alighanem meg is történt. Galántai és Klaniczay nagy meglepetésére – dacára annak, hogy az Alapítványhoz formális pályázatot korábban be sem nyújtottak – elutasító levél érkezett angol nyelven a Soros Foundation-től. Ebben azt közölték, hogy az ösztöndíj korábbi változata megszűnt, és megalakult az amerikai–magyar Bizottság, amely új pályázatot ír ki, folyamodjanak ott.

A pályázati kiírás 1984 nyári megjelenése után ezt Galántai és Klaniczai meg is tette. Dollárkérelmet nem nyújtottak be, hanem az Art Pool és a vele kapcsolatos különféle tevékenységek hazai támogatására „havonként 20.000 forintos” támogatást kértek. (Nem világos, hogy hány hónapos munkaprogramot nyújtott be Galántai, és mennyi az összességében igényelt összeg. Valószínűleg egyfajta „folyamatos tevékenységet” vázoltak fel a pályázati anyagban.) Erre eddig nem kaptak pozitív vagy negatív választ.

Galántai rendkívül kiterjedt – néha merő fantáziálásba merülő – elképzeléseket fejtett ki arról, hogy szerinte mi Soros célja az alapítvánnyal és milyen hatása lehet a magyar kulturális, művészeti életre. Tudni véli, hogy 2 millió dollárt fordítanának magyar pályázatokra. Az összeget a forintbefizetési rendszer miatt Soros állítólag forintban visszakapja, ami jelenlegi árfolyamon kb. 100 millió forintnak felel meg. Galántai azt képzeli, hogy ezt az összeget teljes egészében a „progresszív”-nak nevezett művészek, írók, kutatók fogják megkapni. Összehasonlításokat tett az állami műalkotásvásárlások, különféle múzeumok költségvetése és a fenti összeg között. Végül azt a következtetést vonta le, hogy Soros tevékenysége pozitív esetben „átformálhatja az egész kultúrát”, óriási lendületet adhat a magyarországi értelmiségnek. Bár óvakodott a konkrét politikai megállapításoktól, Galántai célozgatott rá, hogy fokozatosan az állami szervek magatartása is „átalakulhat”. Soros szerinte arra törekszik, hogy „nemcsak az amerikai, hanem a magyar sajtóban is nagy hírnévre tegyen szert”, komoly tekintélye és befolyása legyen a magyar hivatalos életben, sőt, ő legyen „az Egyesült Államok magyarországi nagykövete”.

Galántai hozzátette, hogy Soros „nem ért a művészethez”, nem tudja kiválasztani a valóban „jó munkákat”. Ha ő Soros helyében lenne, először olyan személyeknek adna pénzt, akik „felmérik a teljes terepet és megtalálják a valóban támogatásra érdemes művészeket”. (Ezzel persze Galántai „hazabeszélt”, hiszen pontosan ő és az Art Pool tudna a magyarországi „avantgárd”-ról ilyen átfogó információt adni.)

Ismerősömmel megbeszélték, hogy telefonon 2–3 hét múlva újra kapcsolatba lépnek. Ha ismerősöm ellátogat Galántaihoz, módja lesz az újonnan megjelent „A-L” számokból is vásárolni.”

Értékelés: „Pécsi Zoltán” fn. tmb. megbízható operatív szempontból értékes információkat hozott Galántai György tevékenységéről, terveiről.

Kiderült, hogy nagy lendülettel foglalkozik a Budapest, II., Kavics u. 3. szám alatti pince műteremmé való átalakításával. A helyiség rendeltetéséről ellentmondóan nyilatkozott.

Intézkedés: Az adatokat pontosítjuk, kiegészítjük. Fokozott figyelmet fordítunk a „pince műterem” felhasználására.

Feladat: A megbeszéltek alapján keresse fel Galántait, és szerezzen újabb információkat tevékenységéről, terveiről.

Nytsz.: 4/5-1018.
Készült: 4 pld-ban
Kapja: 1. pld. „M” do.
2. pld. „Festő” do.
3. pld. III/III–B.
4. pld. Táj. vonal
G.: Hné

Galántai • Artpool