Adta: „Pécsi Zoltán” fn. tmb.
Vette: Horváth Tibor r.szds.
Hely: Nyilvános
Idő: 1983. szeptember 19.

Tárgy: Lugossy László

J E L E N T É S

„Folyó hó 17-én, 18 órára meghirdetett kezdettel a szentendrei Vajda Lajos Stúdió kiállítást és műsort (”Lék”) rendezett Szentendrén, amelyen ismerősöm is részt vett. A műsort a Vajda Lajos Stúdió néhány évvel ezelőtt létesített Pince-műtermében tartották, amely már ezelőtt is számos „avantgárd” kiállítás színhelye volt. A meghirdetett kezdéstől eltérően a megnyitó műsor körülbelül 18.20-kor kezdődött, és 20 óra körül fejeződött be.

A megnyitón ott volt Beke László, Erdély Miklós, Galántai György, Klaniczay Júlia, Háy Ágnes, Simon Zsuzsa (a RabiNext galéria egyik szervezője), Körner Éva művészettörténész és más, a hazai képzőművészeti avantgárdhoz sorolt személyek. A közönség túlnyomó részét azonban nem ez a hagyományos réteg, hanem 18–25 éves fiatalok tömege tette ki. Ezek közt lehettek főiskolások, 1–2 éves végzett képző- vagy iparművészek (mivel az előadók ugyanebből a rétegből kerülnek ki), azonban a legfiatalabbak láthatólag nem ismerték az avantgárd felsorolt idősebb képviselőit. A megjelentek száma 100–120 lehetett, az időről időre bejövő és eltávozó személyeket is beleszámítva legfeljebb 150 fő. A műsort mintegy 100 fő nézte végig, ezek kisebb része (30–40 fő) az elhelyezett padokon ült, a többség állt.

Nagyon jellemző volt az avantgárd úgynevezett „nagy öregjeinek” egymás közti viselkedése. Beke, Galántai és Erdély egyáltalán nem beszélgettek egymással, csaknem ellenségesen, egymástól elfordulva álltak. Egyébként csak Beke érkezett meg időben és látta a megnyitó műsort, Galántai és Erdély alaposan elkésett. (Galántai a műsor utolsó perceit, Erdély Miklós még ezeket sem láthatta.) További jellemzője volt viselkedésüknek, hogy maga a program teljesen hidegen hagyta őket. Erdély néhány perces nézelődés után visszament az utcára, ahol saját családtagjaival, ismerőseivel beszélgetett. Galántai sem figyelt a programra, hanem az „AL” című illegális kiadványt árusította. Az árusítás a korábbi gyakorlatnak megfelelően egy nagyméretű bőrtáskából történt, amelyet Galántai a vállán hordott. Nemcsak a legújabb, balatonboglári visszaemlékező anyagokat tartalmazó 5. számból, hanem a megelőző számokból (3., 4.) is volt nála. Amikor a közönség egyes tagjai meglátták, hogy Galántai árusítja a kiadványt, többen odajöttek, s volt, aki 2-3 példányt is vett a legújabb számból. Valószínű, hogy azt a mennyiséget, amelyet magával hozott (nem volt több, mint 20-25 darab összes számból együttvéve), Galántai el is adta a helyszínen. A beszedett pénzt Klaniczay Júlia név szerint feljegyezte egy kisméretű jegyzetfüzetbe, ami eléggé furcsa hangulatot teremtett, hiszen több, számára ismeretlen fiatalt „igazoltatnia” kellett (megkérdezte, kik ők). A jegyzetfüzetben fel voltak jegyezve a tartozások is. (Ismerősömtől például számon kérte azt az összeget, amelyet korábban csekken fizetett be Galántai nevére, és érdeklődött róla, mikor történt a csekkbefizetés.)

Maga a műsor politikailag teljesen érdektelen előadás – a most divatos néven 'performance' – volt. Egészében véve a korábban Hajas, mostanában pedig Szirtes és társai nevéhez kapcsolt előadásmód és hangulat uralkodott, ezúttal azonban igen mérsékelt, sőt érdektelen akciókkal. Elmaradtak a sokkoló, agresszív, szadista vagy obszcén elemek. Az akciók a pince hosszabbik fala mentén két egymással szembenéző helyszínen folytak le. Az egyik helyszínként az egyik sarokban felállított dobogó szolgált. Ezen egy asztal, két görögdinnye, két nagyméretű konyhakés, két sztereo lemezjátszó, két hangszóró és két szék állt. Az ezzel szemközti, távoli karzaton pedig egy kiemelkedő, fehér abrosszal letakart, vízszintes lemezen tortát készítettek ki.

A performance kezdetén egy 30 év körüli, fémszínű öltönybe öltözött férfi szöveget olvasott fel. Az irodalmi jellegű szöveg tárgya a személyiség megkettőződése és kicserélődése (”Doppelganger” probléma) volt. Ez ugyan pszichológiailag és művészetelméleti szempontból egyaránt érdekes kérdés, de maga a felolvasott szöveg közhelyektől, érdektelen és pufogó frázisoktól hemzsegett. Ezután következett a szorosabb értelemben vett akció. Két fiúruhába öltözött, férfira emlékeztető parókát viselő lány fokozatosan felvágta a görögdinnyéket, oly módon, hogy egy „léket” (hegyes szeletet) vágtak ki, és azt a másik dinnyéből kivágott ugyanilyen szelet helyére tették. Így egy idő után a két dinnye belseje „kicserélődött”. Időről időre a szemközti karzaton két férfi éles fényű lámpát villantott fel, és szándékosan komikus jelmezben (paprikafüzérből készített „szakáll”, papírból kivágott „villámok”) hadonászott, illetve felvágta a tortát. Minthogy a szövegben utalás volt a görög mitológiára és Zeusz főistenre, a két férfi mintegy a görög isteneket figurázta ki. Az előadás azzal fejeződött be, hogy a dinnyék szétestek, majd a két lány egy-egy komolyzenei lemezt (Haydn) vett elő, és feltették a lemezjátszóra. A zene persze nem azonos időben szólalt meg, az egyik lemez késve követte a másikat. Egy idő után a két férfi lejött a karzatról és kikapcsolta a lemezjátszókat, a lányok pedig levették a parókát, ami alatt elmegyógyintézeti EEG „fej”-re emlékeztető fehér sapka volt. Bizonyosnak látszik, hogy a két férfi a meghirdetett műsor szerinti két előadó, Böröcz András és Révész László volt. Ezt erősíti, hogy a falon kettőjük és más művészek 1978 óta tartott előadásairól készült fotómontázsok voltak láthatók. (Ezek között a korábbi előadások között volt az Iparművészeti Főiskolán 1978-ban tartott „bál”, valamint a csepeli Papírgyár Klubjában és az Egyetemi Színpadon tartott előadások.)
Feltűnő volt, hogy a jelentéktelen és silány előadás megörökítésére rendkívül nagy mennyiségű elektronikus és fotóberendezést vonultattak fel (filmkamerák, villanófény-berendezések, magnók, továbbá hangszórók, hangszerek). A berendezések összértéke megközelíthette a millió forintot. Kérdés, hogy a fiatal előadók saját tulajdona volt-e mindez.
A performance után szabályos popkoncertet rendeztek, ahol – szintén nagyon gyenge, amatőr színvonalú műsorral – egy „Eszperandó Eszpresszó” nevű zenekar (7–8 tagú) játszott.”

„Pécsi Zoltán”

Értékelés:

„Pécsi Zoltán” fn. tmb. megbízható, operatív szempontból értékes információkat hozott arról, hogy Galántai György megkezdte „AL” elnevezésű, illegálisan sokszorosított folyóirata 5. számának árusítását.

Intézkedés: Az információkat felhasználjuk tájékoztató jelentéseinkhez.

Feladat:

Vegyen részt az 1983. szeptember 20-ra meghirdetett SZETA taggyűlésen. Aktivizálja magát a SZETA ügyeinek megbeszélésében.

Budapest, 1983. szeptember „ ”

Horváth Tibor r.szds.

Nytsz.: 4/5-772.
K.: 4 pld-ban
1. pld – „M” do.
2. pld – „Festő” do.
3. pld – III/III-B. Alo.
4. pld – Táj. vonal.

Galántai • Artpool