Adta: „Pécsi Zoltán” fn. tmb.
Vette: Horváth Tibor r.szds.
Hely: „Zuglói” fn. „T” lakás
Idő: 1982. április 07.

J E L E N T É S

„Ismerősöm részt vett a Galántai György által szervezett és rendezett művészbélyeg kiállításon, amely április 06-án délután 5 órakor nyílt meg. A megnyitó Galántai és Klaniczay Júlia március 01-i közlésétől eltérően nem 6, hanem 5 órakor volt. Valószínű, hogy szervezési vagy technikai okokból az utolsó hetekben (napokban) módosítottak az időponton, vagy Galántai nem emlékezett pontosan az egyeztetésre. Nem zárható ki azonban, hogy ismerősömet szándékosan tájékoztatták rosszul. A megnyitó időpontjáig a meghívó sem érkezett meg, noha azt Galántai - közlés szerint - korábban megküldte ismerősömnek.

A kiállításra a Fészek Galériában került sor, amely a VII. ker. Kertész utcai Fészek Klub I. emeletén van. Bár a Klub a művész-szakszervezet zártkörű klubja, a megnyitóra és a kiállításra történő belépést egyáltalán nem korlátozták. A portán teljesített ugyan portás szolgálatot, de senkit sem ellenőrzött. A terem kisebb méretű, lépcsőn át közelíthető meg. (Csak egy termet foglal el a kiállítás. A falakon „kívül” a terem közepén cikk-cakk alaprajzú ideiglenes falait is felállítottak, amelyen szintén számos munka látható.)

Galántai a megnyitásra egy igazságügyi bélyegszakértőt, Záborszky Károlyt kérte fel. A rövid megnyitó a tényleges kiállítási anyagtól, Galántai tevékenységétől teljesen független volt, a szakértő a postabélyeg kialakulásának múlt századi kezdeteiről, technikai problémáiról tartott előadást. Ezzel Galántai szándékosan elterelte a figyelmet a művészbélyeg problematikájáról. Az utóbbit Beke Lászlónak a kiállítás katalógusában (ideiglenes katalógus) olvasható „Bélyeg és művészbélyeg” című szövege pótolta, valamint az ugyanott terjesztett Peter Frank szöveg. Galántai a megnyitót a résztvevő vagy vele szimpatizáló művészek számára egyfajta viccnek is szánhatta. Valószínűbb azonban, hogy ezzel is megkísérelte a hatóságok feltételezetten jelen lévő képviselőit dezorientálni, a kiállítást mint ártalmatlan bélyeggyűjtő találkozót beállítani.

Az a katalógus, amelyet Galántai több héten át készített a bélyegtervek kicsinyítésével, a megnyitóra nem készült el teljesen, vagy azt nem kívánta ez alkalommal kézbe adni. (Későbbi beszélgetés alkalmával mód nyílik ennek tisztázására.) A tényleges, valamennyi bélyegtervet tartalmazó katalógus helyett a Fészek Galéria fehér-zöld borítójával osztogattak 20,- Ft-os áron egy ismertetőt. Ebben a résztvevők felsorolását tartalmazó lap (Bélyegmunkák, emlékbélyeg-tervek - APS No6), Beke László szövege és Peter Frank tanulmányának Klaniczay Júlia által készített fordítása található meg, valamint néhány munka dia-másolata, amelyet Galántai szerint Baranyay - az avantgarde grafikus, festő - készített. A bélyegpályázaton részt vett és a megnyitón jelen lévő művészeknek a 20,- Ft-ot nem kellett a füzetért kifizetni. Klaniczay Júlia ugyanis a borítékokat osztotta ki, amelyek a diamásolatok kivételével ugyancsak tartalmazták a fenti anyagot. (Nem a Fészek Galéria szabvány borítójában, hanem „üres” fehér borítékban.) Klaniczay a kiadásról nyilvántartást is vezetett, egy résztvevő jegyzéken kihúzta magának azok nevét, akiknek már adott a fehér borítékból.

Beke szövegén, valamint a résztvevők jegyzékét tartalmazó lapon szabályos nyomdai számjelzés látható, valamely intézmény vagy vállalat rövidítésével (KKSÜ).
Ez a rövidítés aligha hamisítvány, utalhat a Képzőművészeti Kivitelező V. Sokszorosító Üzemére vagy más üzemre.
(Egyéb helyen is előfordult már.) A Peter Frank-szöveg sokszorosítványán ilyen jelzés nincs, de alighanem ugyanott sokszorosították, mint a másik két anyagot.

Beke szövege figyelemre méltó, mert azt jelzi, hogy Galántai iránti korábbi ellenszenvét, bírálatát félretéve hajlandó volt az akcióban részt venni. A szöveg maga tréfás, láthatóan minél több ötletet próbál összezsúfolni.
Van azonban benne egy mondat, amely kifejezi a törekvést: a posta fogadja el a művészbélyeget bérmentesítésre. Ebből látszik, hogy Beke tisztában van a művészbélyeg-készítés és különösen a művészbélyeggel ellátott küldemények postai továbbítása körüli hivatalos problémákkal. Valószínűleg azt is tudja, hogy a bélyegek felhasználása néhány esetben az állami monopóliumot provokáló gesztussá vált. Kifejeződik ez az attitűd a kiállításon olvasható „concept art” szövegben, egy amerikai művész alkotásában is: a „művész” „negatív névértékű bélyegeket” tervezett, amelyek arra szolgálnak, hogy nagyobb névértékű bélyeg mellé ragasztva, a feladó könnyebben „kikalkulálhassa” a pontosan odaragasztandó teljes összeget.

Maga a bélyegpályázati anyag korábbról ismert. Nem bizonyos, hogy Galántai valamennyi bélyegtervet kiállította. (Egyes, korábban látott munkák mintha hiányoztak volna.) A nagyobb részét azonban falra tette, feladva a korábban védelmezett időrend szerinti csoportosítást. A bélyegtervek a beküldő országok szerint, betűrendben láthatók (Argentínával indul és Jugoszláviával - angol Betűrendben Y-nal kezdődik a szó - fejeződik be). A kiállított anyagnak legalább a fele nem a bélyegpályázat munkából áll, hanem nagyobb méretű, a korábbi években az Art Pool részére érkezett más munkákból. Ezeket Galántai lazán válogatta, a szempont jószerével csak annyi volt, hogy nagyobb bélyegblokkra hasonlítson a grafikai kivitel, legyen a munkán bélyeg is, vagy legyen valami köze a postai művészethez (mail art-hoz). Egy hatalmas Cavellini bélyeg-plakát is újra látható a teremben.

A „munkák” között számos pornográf, obszcén rajz, illetve fotó, sokszorosítvány is van. Egy jugoszláv művész meztelen női testet KRESZ táblákkal kombinál (a szexuális aktusra utalva), másutt egyes testrészek kinagyítva láthatók. Van olyan munka, amelyen harminc-negyvenszeres ismétlésben a hímvessző rajza (primitív, árnyékszékekben látható ábrára hasonlít) látható. A magyar résztvevők közül Gosztola Gábor különösen ízléstelen, obszcén sorozatot készített. A politikai témák azonban igen ritkák. Csáji Attila bélyegterv-sorozata a magyar háromszínű zászlót „variálja”, évszámokkal. A politikai mondanivalót a három szín viszonylagos felnagyításával, illetve kicsinyítésével közvetíti. Az első lap 1849-es évszámot visel, itt a piros, fehér és zöld mező azonos méretű. 1919-nél ötágú csillagban összpontosul a zászló, felfelé vörös csúccsal, majd 1939 következik, ahol a vörös alig látszik, viszont hatalmas teret kap a zöld (valószínűleg a fasizmusra utalva). Az 1950-es lapon a vörös mező a túlnyomó, összeszorul a zöld. Végül egy 1970-es lap következik, amelyen sokkal kevesebb a vörös, mint az 1950-esen, nagy a fehér mező és eltűnik a zöld. Az utóbbit az 1970-es lengyelországi eseményekkel (gdanski sztrájk) is összefüggésbe hozhatjuk, mert a piros-fehér mező a lengyel zászlót idézi.
Az Inconnu csoport egyik bélyegtervén milliméterpapíron jelenik meg az ötágú csillag, a felirat angolul: Unknown object 1981. (ismeretlen tárgy). Korábbról ismertek azok a nyugati munkák, amelyekben saját országbeli politikai vezetésük ellen tiltakoznak különféle nyugati „ellenzéki” művészek.

A kiállított anyag mellett a magasföldszinten reklámvetítő berendezés állt, és ezen az emeleti teremben nem szereplő további munkák diái villantak fel. Főként különféle képeslapokról, mail art alkotásokról készültek ezek a másolatok. A kis alakú meghívó kártya arra utal, hogy 15-én további vetítést rendeznek a kiállítás kapcsán, amelyen további munkákat lehet majd látni.

„Pécsi Zoltán”

Értékelés:
„Pécsi Zoltán” fn. tmb. megbízható operatív szempontból értékes információkat hozott Galántai „Fészek Művészklub”-ban tartott kiállításáról.
A kiállított anyagok között több obszcén és néhány politikailag kifogásolható bélyeg is található.

Intézkedés:
Az információt felhasználjuk a bizalmas nyomozásban tervezett intézkedéseinkhez.
Feladat: 1982. április 15-én tekintse meg Galántai kiállításon történő vetítését.

Budapest, 1982. április 08.

Horváth Tibor r.százados

Nytsz.: 4/5-449.
K.: 4 pld - „Festő” do.
- „M” do.
- III/III-B.o.
- Táj. ti.

Galántai • Artpool