english

K I V O N A T
„Pécsi Z” fn. tmb. 1980. április 01-i jelentéséből

Folyó év március 29-én este, 20.30 óra után egy ismerősöm látogatást tett Galántai Györgynél annak Frankel Leó út 68/B. alatti lakásán, korábbi egyeztetés alapján. Hosszabb beszélgetést folytattak.

A beszélgetés során Galántai részletes tájékoztatást adott a Bán András művészettörténész által szervezett „Ma Magyar Avantgarde Múzeum” keletkezésének körülményeiről. Bán három évfolyamtársával - köztük Hegyi Lóránddal - együtt, az egyetem elvégzésének időpontjában megbízást kapott a Budapesti Műszaki Egyetem Bercsényi utcai Kollégiumától, hogy rendezzen kiállítást vagy összejöveteleket. Szabad kezet kapott, de a többiek munkája után annyira „nem maradt ötlete”, hogy csak a következőket határozta el. Számos avantgarde művésznek múzeumi nyilvántartó lapot küldött ki, amelyen azok egy szabadon választott mű adatait, hivatalos nyilvántartást utánzó formában rögzítették, és a lapokat Bánnak visszaküldték. A művészek java része olyan „művekről” töltötte ki a lapot, amelyek valójában nem léteznek, s így - Galántai felfogása szerint - maguk ezek a nyilvántartó lapok szerepelnek művekként.

A lapokat Bán összegyűjtötte és Galántai szerint ebből áll az „Avantgarde Múzeum”. Sajátos vonatkozása az ügynek, hogy Beke a lap visszaküldésekor közölte Bánnal, hogy ő ugyanezzel az ötlettel 1972-ben már próbálkozott, és ilyen lapokat művészeknek küldött. Nem valószínű, hogy Bán ötletét függetlenül gondolta volna ki; sokkal inkább feltételezhető, hogy - ha közvetve is - Bán tudott Beke korábbi ötletéről, és más gondolat hiányában ezt az akciót ismételte meg.

Galántai újabb adatokat közölt az általa szervezett „Art Pool”, művészeti gyűjtemény alakulásáról. Az utóbbi időben is sorra érkeznek a küldemények címére, számos országból. A beszélgetés időpontjában még mintegy 100 példányban asztalán volt az „Art Pool Window, Periodical Space” sokszorosított nyomtatványfüzet. Galántai szerint a postai küldemények a kölcsönösség elve alapján érkeznek, csak akkor kap valamit, ha maga is küld; és legtöbbször az „Art Pool Window”-nak a szóban forgó füzetét küldi el.

Előfordult az is, hogy más jellegű írást, grafikát küldött ki, amelyekről közelebbit nem közölt. Galántai a beérkezett anyagok egy részét a lakás legnagyobb, kiállító terem szerűen kiürített helyiségében tablókra erősítette fel. Ennek elsődleges célja, mint mondotta, az, hogy saját maga jobb áttekintést kapjon a különféle típusú küldeményekről. De a felerősítés módja azt is nyilvánvalóan lehetségessé teszi, hogy magánjellegű kiállítás formájában az anyagot másoknak bemutassa. Galántai ezt a lehetőséget nyíltan nem említette.

Az anyagban szerepelnek költséges, fényűző nyomdai kiállítású füzetek, könyvek - elsősorban olasz és amerikai feladóktól -, amelyekben direkt politikai tartalmú, ellenséges írások nem szerepelnek. Ez azonban a gyűjteménynek csak kis részét teszi ki, további részt a későbbiekben lesz mód áttekinteni. Szerepelnek továbbá olyan gyűjteményes összeállítások, amelyekben - házi előállítás révén - oldalanként, kétoldalanként más-más szerző, különféle technikával készült „alkotása” szerepel. Kézírás, rajz, sokszorosító grafikai eljárások egyaránt előfordulnak. Galántai számos „művet” kapott a „Textile without textile” (Textil textil nélkül) című kiállítást felhívásra (sic!), amelyet az említett sokszorosított kiadványban tett közzé. Ezek közt hazai és külföldi szerzők egyaránt szerepelnek. Több szerző eleget tett Galántai felszólításának és háromszáz példányban küldte meg művét, ami természetesen elsősorban úgy lehetséges, hogy a művek sokszorosított formában készülnek, és egy lapnál nem terjedelmesebbek.
Az áttekintett alkotások közt direkt politikai tartalmú egy sem volt, a legtöbb a „text” (szöveg) és „textil” szó variálásával készült, elméletieskedő munka.

Galántai hozzájárult ahhoz, hogy ismerősöm a későbbiek folyamán segítségére legyen az archívum anyagának jobb megismerésében. Galántai ugyanis alig képes elolvasni az idegen nyelvű szöveget, angolul csak hézagosan tud. Ismerősöm felajánlotta, hogy kiválasztott anyagokról közös megbeszélések alkalmával fordítást készítenek, de Galántai kívánsága az volt, hogy a fordításokat írásban is rögzítsék.

Galántai részletesen beszámolt a balatonboglári Kápolnában lezajlott eseményeket ismertető előadások terveiről, korábbi meghiúsulásáról (SZÜREON kiállítás, illetve Dunaújváros). Elmondta, hogy jelenleg semmiféle formában nem kívánja felvetni a balatonboglári kérdést, nem tervez semmilyen kiadványt, ismertetést erről a témáról; egy időre teljesen mellőzni kívánja a kérdést. Egyetlen, ezzel kapcsolatos terve, hogy magnetofonnal felkeresne néhány résztvevő művészt, és balatonboglári emlékeikről interjúkat készítene velük. Ezek anyagát csatolná a balatonboglári eseményekkel kapcsolatos többi dokumentumhoz.

Dunaújvárosban tervezett előadásának meghiúsulása után egyébként kellemetlenségei voltak a városban, a Dunai Vasmű számára készített szobrának felállítása kapcsán. A szobrot jelenleg a város vezetői nem engedélyezik a korábban tervezett helyen (a 6. sz. közlekedési út mentén), hanem más helyütt állítanák fel. Galántainak az a terve, hogy visszakéri saját rendelkezésére a szobrot, és helyette egy másik, kisebb szobrot kínál fel a Dunai Vasműnek.

Budapest, 1980. április 09.

Horváth Tibor r. százados

Nytsz.: 4/5-316.

Galántai • Artpool