BELÜGYMINISZTÉRIUM
III/III-4-b. alosztály
SZIGORÚAN TITKOS!
K I V O N A T
„Pécsi Z” fedőnevű tmb. jelentéséből
Folyó hó 3-án (hétfőn) délután 19 órai kezdettel került sor Galántai György szoborkiállításának megnyitására a Francia Intézet (VI. ker. Szegfű utca) székházának pincéjében. A kiállításra francia nyelvű meghívók készültek, amelyeken magyar nyelvű sor feltünteti, miszerint a kiállítást Szkárosi Endre nyitja meg. Egy ismerősöm a meghívó birtokában részt vett a megnyitón, és ezt követően hosszabb beszélgetést folytatott Galántai Györggyel.
A megnyitás előtt Galántai, Szkárosi, valamint további 3-4 fő hangszórókat és magnetofont helyezett el a feketére meszelt pincehelyiségben. Az összegyűlt mintegy 20 főnyi közönséget 18 óra után néhány perccel megkérték, hogy menjen fel az épület földszintjére, ahol egy folyosón várakoznak. Ez után került sor a tulajdonképpeni megnyitóra. Szkárosi, noha jelen volt, nem szólalt meg, hanem két „versét” magnetofonra felvették, és ezeket játszották le. Az első vers kezdete: „A vers halott, de nem a költészet. A költészet halott, de nem a vers. A kihányt lírából ne táplálkozz. Táplálkozz passzírozott szarból.” Ez a provokáló, szándékosan megbotránkoztató szöveg a hangszórókból több alkalommal, jól érthetően elhangzott, miközben a villanyokat leoltották, és a közönség teljes sötétségben hallgatott. Egy második lejátszott vers címe ez volt: „Fogda-dal; Ál-dadaista vers. Alcím: Fogságom naplójából.” A vers a fogda szótagok sokszori ismétléséből, kombinálásából épül fel. A jelenlévők valóban gondolhattak börtönre, mert a környezet, a csupasz pincefalak, a sötétség ugyanezt a képzettársítást idézte fel. A „versek” elhangzása után a magnetofont kikapcsolták, s anélkül, hogy Szkárosi egyetlen szót is szólt volna Galántairól vagy műveiről, a kiállítást megnyitottnak nyilvánították.
Mint kiderült, Galántai választása úgy esett Szkárosi Endrére, hogy Szkárosi néhány héttel felkereste Galántait, aki addig személyesen nem ismerte őt. Mindössze annyit tudott róla, amennyi a budaörsi Fölöspéldány előadásból (1979 augusztus) és egy másik előadóestből kiderült. Szkárosi mint a Mozgó Világ című folyóirat egyik szerkesztője, azt mondta Galántairól, hogy cikket szeretnének róla és alkotásairól a lapban közölni. Miután ennek feltételeit megbeszélték, viszonzásképpen Galántainak az az ötlete támadt, hogy Szkárosit kéri fel kiállításának megnyitására. Rábízta, hogy milyen szöveget mond el, de Szkárosi saját belátása szerint döntött arról is, hogy nem személyesen, hanem magnetofon-felvétel formájában mutatja be a verseket.
Galántai később annak a véleményének adott kifejezést, hogy rossz választás volt Szkárosit megkérni s hogy a versek nem voltak jó megnyitó szövegek.
A közönségben jelen volt Galántai felesége és Örs nevű fia, valamint feleségének apja, Klaniczay Tibor akadémikus és annak felesége. Jelen volt a Francia Intézet két dolgozója, egy idősebb, feltehetően magasabb beosztású férfi (aki csak az előkészületeket ellenőrizte néhány percig), valamint egy ..... körüli magas, fekete, kisportolt férfi, aki végighallgatta a megnyitót, és alaposan megvizsgálta a szobrokat.
A kiállított tárgyak kizárólag fémszobrok, amelyeket Galántai évekkel ezelőtt Dunaújvárosban, a Dunai Vasmű által adott lehetőséget kihasználva készített. Politikai szempontból érdektelenek, mindegyiken egy emberi láb (talp) motívum ismétlődik.
A kiállításon semmilyen tárgy nem utalt az „Art Pool” tevékenységére, a művészeti gyűjtemény létére. Galántai azonban elmondta, hogy a korábban feltételezett 2. és 3. számú „Art Pool Window” (sokszorosított kiadvány), valójában nem készült el. Második számú „kiadványnak” egy kiállítást tekintett volna, amelyet a Csepeli Galériában olasz művészek műveiből kívánt megrendezni, azonban nem engedélyezték.
A harmadik „kiadvány” pedig nem lett volna más, mint a XIV. kerületi Művelődési Központ Kassák Klubjában (Uzsoki utca) megrendezendő előadás a Balatonboglári Kápolnatárlatokról. Ugyancsak elmaradt.
A Szegfű utcai kiállításra kiküldött meghívók beszédtémát adtak a megnyitáson jelenlévőknek. Galántai azzal hűtötte le a vele beszélgetők hangulatát, hogy bizonyosan „a Postán elveszítettek, vagy rossz helyre tettek” közülük néhányat. Kiderült ugyanis, hogy több címzett nem kapta meg a meghívót. Galántai arról is kérdezgette a jelenlévőket, milyen napon kapták kézhez a borítékokat. Azt azonban láthatólag meg akarta előzni, hogy bárki hatósági közbelépésre nyíltan hivatkozzék. Egyelőre a Postára hárította a felelősséget.”
Budapest, 1980. március 27.
Horváth Tibor r. szds.