Adta: „Pécsi Zoltán” fn. tmb.
Vette: Horváth Tibor r.szds.
Idő: 1983. szeptember 28.
Hely: Nyilvános

Tárgy: Lugossi László

J E L E N T É S

„Folyó hó 25-én, vasárnap Lugossy (”Lugo”) László fényképezési akciót hirdetett meg a VI. kerületi Majakovszkij utcában. Az akcióhoz készült egy Budapest belvárosi térképből kimásolt szelvényre rajzolt és sokszorosított „meghívókat” postán kiküldték ismeretlen számú személynek. Ezenkívül ugyanennek a meghívónak a másolata megjelent Galántai György „AL” című illegális „művészeti folyóiratának” 5. számában. Mint Lugossy a helyszínen elmondta, az első meghívó-kibocsátás után igen sokan napok múlva sem kapták meg a leveleket, amiért Lugossy egyértelműen a „belügyi szervek” közbelépését okolta. Így másodszor is kibocsátott egy levélsorozatot. A két sorozat érdekessége, hogy közülük az egyiken – valószínűleg a korábbin – a borítékok lezárásánál gumibélyegző is látható „A kommunikáció éve” háromnyelvű felirattal. Ezt a bélyegzőt eddig kizárólag Galántai kiadványaiban, sokszorosítványaiban lehetett látni. Elképzelhető tehát, hogy Galántai személyesen is „besegített” Lugossynak a postázásba, vagy legalábbis kölcsön adta neki ezt a gumibélyegzőt. (A bélyegző feliratán szereplő „kommunikáció éve” egyébként az ENSZ által meghirdetett nemzetközi akció, amelyhez kormánynak is csatlakozott, csakhogy a magyar hivatalos plakátok és kiadványok nem ebben a magyar fordításban, hanem „Távközlési Világév” címen említik.)

A délelőtt 9 órára meghirdetett akció valójában csak jóval fél 10 után indult meg. Még 10 órakor is csupán 6–7 személy volt jelen, köztük Lugossy, Forgács Péter, egy harmadik fotós fiatalember (alacsony, szöghajú fiú, Lugossy jó ismerőse), Algol László, két-három „csöves” öltözetű, 18–20 éves fiú és két, a fotózáshoz extravagáns ruhákba öltözött fiatal lány (utóbbiak nem csatlakoztak a „sétához”, hanem még a rendőrség közbelépése előtt távoztak). Bár az eső elállt, az ég továbbra is felhős volt és így Lugossyt és társait kettős kudarc érte. Ugyanis azon túl, hogy igen kevesen jelentek meg, nem volt elegendő fény a fotózáshoz és különösen a filmezéshez. Forgács jelentős értékű filmkamerát, állványt és különféle segédberendezéseket hozott, Lugossy és a már említett alacsony férfi pedig fényképezőgépeket (ugyancsak márkás, értékes, professzionális gépek). Nem ismeretes, hogy személyi tulajdonban voltak-e ezek a berendezések. Forgács egy megjegyzéséből arra lehetett következtetni, hogy egy vagy több közülük a Balázs Béla Stúdió tulajdona.

10 óra körülig egyáltalán semmilyen mozgás nem történt, hanem a kis csoport a Tanács körút (illetve Deák tér) és a Majakovszkij utca sarkán ácsorgott. Néhány fotót készítettek, Forgács pedig próbaforgatást végzett. Várták, hogy többen megérkezzenek, amire nem került sor. Így 10 óra után kényszeredetten elindult az „akció”. Az összegyűlt néhány személy a Majakovszkij utca két oldalán, gyakori megállásokkal előre sétált (kelet felé), s közben egymás fényképezték. Rövidebb filmfelvételek is készültek. (A csoport tagjain kívül utcaseprő, egy-két járókelő is van a felvételeken, valamint az utca bezárt üzleteinek portáljai.) A környék azonban nem volt népes, így az avatatlan járókelők körében sem kelthetett az akció semmilyen érdeklődést.

10.15 körül a fotózó csoport mellett két rendőrségi URH gépkocsi fékezett. A kilépő rendőrök mindenkit igazoltattak. Az egyik „csöves” öltözetű fiú kijelentette, hogy nincsen nála személyi igazolvány, így őt beültették az egyik autóba, és beszállították a rendőrségre. Lugossy és Forgács gyakorlatilag nem tiltakozott az akció megszakítása ellen. Az intézkedés csendben, rendezetten, ellenállás nélkül folyt le. Mivel az egyik szolgálatot teljesítő rendőr kérdezte, hogy van-e fényképezési, illetve forgatási engedélyük, Forgács szintén kérdést tett fel. Arról érdeklődött – udvarias, sőt eléggé gyámoltalan formában –, hogy amikor külföldi turisták készítenek filmfelvételeket a városban, akkor is engedélyt kérnek-e a filmezésére.
A rendőrök egyike azt válaszolta, hogy nem kérnek, mert olyankor szabad fényképezni, csak ez az akció tilos. Forgács újabb kérdésére hozzátette, hogy azért tilos, mert „nekünk tegnap reggel óta belső szabályunk van arra, hogy ez itt tilos”. Forgács és társai később – magánbeszélgetésben – durva kifejezésekkel ócsárolták ezt a megjegyzést. Abban a rendőrség „törvénytelen”, „önkényes” intézkedésének jelképét látták. Forgács viszont „semmiféle általános szabályra, törvényre nincs szükség” és „ilyet nem tartnak tiszteletben”, hiszen hallhatta mindenkik, hogy a rendőrségnek elég volt egy belső rendelkezést hoznia, és máris tilos a fényképezés. Ehhez Forgács még azt a megjegyzést fűzte – s ezzel Lugossy is egyetértett –, hogy az egész hatósági reagálás oka a „beteges félelem és szorongás”. A „rendszer” retteg minden újszerű kezdeményezéstől, és szerintük attól is tartottak, hogy „államellenes tüntetés alakul ki”. (Ezt Forgács és társai maguk is viccként mondták, hiszen a 7-8 ember jelenlétével helyzetük eléggé nevetséges volt.)

A rendőrök felszólították a jelenlévőket a helyszín elhagyására, ami ellenállás nélkül meg is történt. A jelenlévők egy része a Deák tér irányába ment vissza, majd az Engels tér keleti oldalának (Bajcsy Zsilinszky út 1–7. számú házak) és a Népköztársaság útjának érintésével egy mellékutcába, a „Sipianae Sörbár” elnevezésű kocsmába tértek be. Itt mintegy félórás beszélgetés alakult ki, de fel sem vetődött, hogy folytassák az akciót. Lugossy csak ekkor mondta el, hogy előző reggel 7 órakor lakásáról beszállították a kerületi rendőrkapitányságra, és figyelmeztették, hogy „saját felelősségére” rendezi ezt az akciót, s legjobb lenne azt lemondani. Forgács különösen nem szándékozott visszamenni a helyszínre. Volt részvételének olyan színezete, hogy igazából idegenkedett ettől a „cirkusztól”, és csak Lugossy rábeszélésére kényszerült rá, hogy közreműködjön. Erre abból a vitából is lehet következtetni, ami Lugossy és Forgács közt az engedélyezésről kialakult. Lugossy nem akart semmiféle engedélyt kérni, Forgács viszont kijelentette, hogy ostobaság volt engedély nélkül próbálkozni, hiszen a Balázs Béla Stúdió 2-3 soros engedélye „megoldotta volna a helyzetet”.

A sörbár-beli beszélgetés során Forgács részletesebben is beszámolt tevékenységéről. Elmondta, hogy tudományos kutatásokat szervez. Ezek szociológiai természetűek, tárgyuk pedig az, hogy miként „tükröződnek a magyar társadalom értékorientációi, szokásai az amatőr fotózásban”. A FŐFOTÓ Vállalat igazgatóját sikerült e programnak megnyerniök. Egyúttal Forgács és társai vállalkoztak arra, hogy egy – számítógépre is alkalmazható – eljárást dolgoznak ki az amatőr filmekből véletlenszerűen elkallódott képek helyének megkeresésére. Forgács Hankiss Elemérrel is tanácskozott arról, lehetséges-e a Hankiss munkacsoportjában nemrég lebonyolított, igen kiterjedt értékorientáció, illetve életút-szociológiai mérések eredményeit a fotóvizsgálat eredményeivel összefüggésbe hozni. Hankiss azonban szkeptikusan nyilatkozott, mint Forgács mondotta, „sztárként lépett fel”, és elutasította az együttműködést.

„Pécsi Zoltán”

Értékelés:

„Pécsi Zoltán” fn. tmb. megbízható, operatív szempontból értékes információkat hozott a Lugossi László által szervezett összejövetelről.
A meghirdetett akción mintegy 6–7 személy jelent meg, rendbontás nem történt.

Intézkedés:

Lugossi László tevékenységét – a „Festő” fn. bizalmas nyomozásban – továbbra is figyelemmel kísérjük.

Feladat:

Feladatot a „Kéregetők” fn. bizalmas nyomozásban kapott.

Budapest, 1983. október 06.

Horváth Tibor r.szds.

Nytsz.: 4/5-883.
K.: 4 pldban
1. pld – „M” do.
2. pld – III/IIIB. Alo.
3. pld – „Festő” do.
4. pld – Táj. vonal.

Galántai • Artpool