Adta: „Pécsi Zoltán” fn. tmb.
Vette: Horváth Tibor r.szds.
Idő: 1983. január 13.
Hely: nyilvános

Tárgy: Simon Zsuzsa

J E L E N T É S
Budapest, 1983. január 13.

„Ismerősöm folyó hó 12-én 18.00 órától látogatást tett az V., Néphadsereg utca 12. szám V. em. lévő úgynevezett „RABINEC” közös műteremben. Részt vett Királyi Zsigmond „TANGRAM” festménykiállításának megnyitóján.

A kiállításra ezen az első napon mintegy 80–10 személy jött el. Az első, 18.00 és 18.30 közötti félórában viszonylag kevés volt a látogatók száma, legfeljebb 20–30. A második félórában érkezett és ezután maradt a műterem-galériaként szolgáló lakásban a látogatók java része.

A megjelenteknek legalább 80%-a képző- vagy iparművész lehetett. Ott volt Beke László művészettörténész, Hegyi Loránd, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának munkatársa; a „gyakorló” művészek köréből Keserű Ilona, Gáyor Tibor, Maurer Dóra, Galántai György, Klaniczay Júlia, Dobos Gábor. A nézőközönség beszélgetésének témáiból, a sokaknál ott látható grafikusi mappákból ítélve azonban a konkrétan nem azonosítható személyek java része is képzőművész (vagy képzőművészeti-iparművészeti főiskolai hallgató) lehetett. A jelenlévők legalább 50%-a 20–25 év közötti fiatal volt. Megjelent azonban a kiállításon néhány, képzőművészettel nem foglalkozó „ellenzéki”, így ifj. Rajk László és Katona János Tamás is. (Katona a hetvenes évek végén mint egyetemista a Bölcsészettudományi Karon szervezett különféle akciókat, így pl. részt vett Konrád egy egyetemi felolvasásának megszervezésében.)

A műteremlakást megközelíteni, illetve megtalálni nem volt könnyű, ugyanis a ház külső frontján, a bejáratnál, illetve az udvarban semmiféle tájékoztató felirat vagy plakát nem volt látható. A lépcsőházban az egész estén nem volt világítás. Fenn az V. emeleten is számos folyosókanyar, beszögellés van, így egyes látogatók nem a műteremben, hanem idegen lakásokban zörgettek. Maga a műteremlakás lényegében öt helyiségre tagolódik, amelyekből csak két nagyobb szobában volt kiállítás (lásd a helyszínrajzi vázlaton „C” és „D”). A folyosóról az érdeklődők egy üres előtérbe (a vázlaton „A”) léptek. Innen balra nyílott egy – eredetileg konyha célját szolgáló – kisebb, L alakban kiágazó helyiség, amelyben egy asztal, a fal mellett pedig nagy számú üres italos üveg állt. Az asztalra és a mellé helyezték a látogatók kabátjaikat, csomagjaikat. A „C” és „D” helyiség ismét teljesen üres volt, kivéve a „C” jelű helyiség bal oldalán álló két széket és kisméretű asztalt, valamint a padlóra tett egy-egy nagyméretű hamutartót. A két „kiállító teremben” összesen mintegy 10–15 festmény volt a falakon, amelyek egyetlen sorozatot alkottak. A képek nonfiguratívak, kizárólag különböző színű háromszögek, négyszögek ismerhetők fel rajtuk. Semmiféle politikai jellegű utalás vagy ábrázolás a képeken nem fordult elő. Végül az „E”-vel jelzett benyíló a mellékhelyiségekhez vezet.
(19 óra után a nagy tömeg miatt ide is számosan beszorultak, és itt folytattak beszélgetéseket.)

Semmiféle megnyitó beszéd vagy megnyitási aktus nem zajlott le, illetve hangzott el. Ezeket egy darabonként 20 forintért árusított, katalógust helyettesítő sokszorosítvány pótolta. A címlapon KÁROLYI felirat olvasható, a belső előzéklapon pedig utalnak a konkrét kiállításra. A kiadvány lényegében két írást tartalmaz; az egyik Simon Zsuzsa beszélgetése Károlyival, a másik Beke László bírálata. Megjegyzendő, hogy a Simon Zsuzsa-féle beszélgetés pontosan beleillik abba a folyóirat-kiadási programba, amelyet Galántai György korábban körvonalazott: megszerkesztetlen, valószínűleg szóról-szóra rögzített interjú. (Ezzel tehát Galántai „ötletét” voltaképp már a lap kibocsátása előtt mások is „kitalálták”, vagy esetleg ellopták.) Az első órában legalább 30–40 példány elkelt a sokszorosított anyagból.

A kiállításnak nem volt kifejezett „házigazdája”, senki nem töltötte be a látogatók fogadásának funkcióját. Simon Zsuzsa jelen volt és fényképeket készített a termekről, a beszélgető vendégekről. Ugyancsak fényképsorozatot készített saját „ART POOL” gyűjteménye számára Galántai György. Galántai egyébként jóval később, 19 óra körül érkezett meg. Magával hozott fényképezőgépét s más eszközeit egy olyan bőrtáskában szállította, amelynek oldalán feltűnő „ART POOL” felirat „reklámozza” tulajdonosának tevékenységét. Galántai egyébként az este legaktívabb résztvevői közé számított. Mind ő, mind Klaniczay Júlia feltűnően sok jelenlévőt ismert, szinte minden kisebb csoporttal folytatott rövidebb-hosszabb eszmecserét. (Ezzel ellentétben a közönség nagyobb részére jellemző volt, hogy nem ismerték egymást, elszigetelt, 4-5 fős csoportok alakultak ki.)

Feltehető, hogy nemcsak Simon Zsuzsa és Galántai készített dokumentációt, hanem egy külföldi személy – esetleg újságíró – is. Jelen volt ugyanis egy alacsony, körszakállas, mintegy 30–35 éves, öltönybe és nyitott nyakú pulóverbe öltözött férfi, aki több jelenlévővel – valószínűleg a művésszel magával is – angol nyelven hosszú beszélgetést folytatott. (Kiejtése nem felelt meg a szabványos brit vagy amerikai kiejtésnek, és nem zárható ki, hogy nem volt angol anyanyelvű.) A beszélgetések témája a kiállítás, a művek és a művészi tevékenység volt, azonban minden részletet meghallgatni ismerősömnek nem volt módjában.

Ismerősöm a jelenlévő Dobos Gáborral – fotós, filmes – is folytatott rövid beszélgetést. Dobos elmondta, hogy nemrég befejezték az annak idején Halász Péterrel és csoportjával készített „Don Juan” c. film újravágását. A munkálatok a Balázs Béla Stúdió keretében, a Pasaréti úti filmgyári telep egyik épületében folytak. Érdekes módon Erdély Miklós is igényt jelentett be ugyanennek a régi filmanyagnak az újravágására. Erdély az eredetinek egy másolatát kapta meg, s most is dolgozik rajta. A Dobos Gábor-féle új változat gyakorlatilag készen van. Dobos megígérte ismerősömnek, hogy vetítés előtt értesíti, meghívja a próbavetítésre. Elmondta még, hogy filmtervet terjesztett be a BBS-hoz a New Yorkban Halász vezetésével működő úgynevezett „Squat színház” egy előadásának filmfelvételére. (A tervben konkrétan szerepel, milyen színház milyen előadását kellene felvenni.) Ha a filmtervet elfogadják, akkor Dobos a BBS, illetve a Hungarofilm költségén utazna az Egyesült Államokba. A végső elbírálás még nem történt meg, de Dobos szerint már a Balázs Béla Stúdió vezetése lényegében elutasítóan fogadta ezt a tervet. Nem bizonyos Dobos számára, hogy egyáltalán tovább küldték-e a Film-főigazgatóságra.”

„Pécsi Zoltán”

Értékelés:

A tmb.-nek feladata volt, hogy tegyen látogatást az ún. „RABINEC” közös műteremben, ahol Simon Zsuzsa szervezésében Károlyi Zsigmond kiállítását nyitották meg.
A hivatalos szervek engedélye nélkül magánlakáson megnyílt kiállításon mintegy 80–100 személy jelent meg. Közöttük olyanok, akik ellenséges tevékenységük miatt bizalmas nyomozás alatt tartunk (pl. Beke László, Galántai György, Maurer Dóra, Rajk László stb.). Olyan személyek is voltak többen, akiket éveken át célszemélyeink szoros kapcsolataként tartunk nyilván.
Az összejövetelen ellenséges előadás, illetve megnyilvánulás nem hangzott el, a kiállítás zsűrizetlen anyaga sem volt kifogásolható. Figyelembe véve a rendezvények gyakoriságát (ez ideig négy volt), az ott megjelent, látókörünkben lévő személyek számának fokozatos növekedését, a „műterem” az ellenzéki személyek összejöveteli helyévé válhat.
A keletkezett információ operatív szempontból értékes.

Intézkedés:

Az információt felhasználjuk tájékoztató tevékenységünk során, és figyelembe vesszük tervezett intézkedéseinknél

Feladat:

A radikális ellenzék vonatkozásában kapott feladatot.

Horváth Tibor r.szds.

Nytsz.: 4/4-37/83.
K.: 4 pld-ban
1 pld „Festő” do.
1 pld „M” do.
1 pld Táj. alo.
1 pld Táj. ti.

Galántai • Artpool