english

Adta: „Pécsi Zoltán” fn.tmb.
Vette: „Horváth Tibor r.szds.
Idő: „1982. szeptember 21.
Hely: „Zuglói” fn. „T” lakás

Tárgy: Galántai György

J E L E N T É S

„Ismerősöm folyó hó 19-én 18,2és 23,40 óra között hosszabb látogatást tett Galántai Györgynél, annak Frankel Leó úti lakásán. A látogatást többszöri telefonálás, egyeztetés előzte meg. Galántai ismételten arra hivatkozott, hogy a külföldi útjáról hazatérve a „tapasztalatok feldolgozására” hosszabb idő szükséges, és így a látogatásra legelőbb szeptember közepén kerülhet sor. Mint kiderült, nemcsak a tapasztalatok, hanem mindenekelőtt a hazaszállított egészen nagy mennyiségű könyv, irat és dokumentáció rendezéséről volt szó.

A látogatás ideje alatt Galántain kívül jelen volt Klaniczay Júlia, aki a beszélgetés későbbi szakaszába aktívan be is kapcsolódott. A lakásban tartózkodott Galántai fia, Őrs, valamint 23 óra után újabb látogató, egy Péternek szólított, 30 év körüli férfi érkezett. Ez a látogató olasz nyelvű anyagot – mégpedig magyar szöveg fordítását – beszélte meg Klaniczay Júliával, s átvette tőle. Elhangzott, hogy többszöri időpontmódosítás, menetjegycsere után másnap – 20-án – készül Olaszországba utazni. Magával fogja vinni a kéziratot is.

(A megjegyzésekből arra következtetett ismerősöm, hogy építészeti tárgyú szövegről van szó, azonban nem bizonyosodott be, hogy Galántai vagy Klaniczay Júlia saját munkája.)
Galántai mindenekelőtt a 'WORLD ART POST 1981' című, körülbelül 50 oldalas, igényes papírra színesen nyomott katalógust mutatta be ismerősömnek. Ez a Fészekklubban rendezett bélyegkiállításra beküldött valamennyi bélyeget – kicsinyített formában – tartalmazó katalógus. Galántai korábban többször említette, hogy ezen dolgozik. Teljes elkészüléséhez hónapokra volt szükség, a felhasznált nyersanyagok, valamint a nyomdaköltség megközelítette az 50.000,- forintot. A füzetből több mint 1000 példány készült, amelyeknek java része nagyméretű papírlemezládákban Galántai lakásán felhalmozva áll. Galántai elmondott néhány részletet arról, hogy miként nyomtatták illegálisan a katalógust. (Nem jelölte meg, hol történt, de kiderült, hogy olyan kisebb-nagyobb nyomdaüzemről van szó, ahol számos színes nyomásra alkalmas modern nyomdagép van.) Két ilyen gépet Galántainak ebben a nyomdában dolgozó ismerőse néhány órára rendelkezésre bocsátott, illetve gondoskodott arról, hogy erre az időre illegálisan igénybe vehessék a gépeket. Galántai ugyanis maga jelen volt az akciónál, a nyomdásszal együtt dolgoztak.
Elmondta, hogy az idő szűke és a leleplezéstől való félelem miatt nem mosták le rendesen a nyomófelületeket, az egyik színű festék kiürülése után azonnal felvitték a másik színt. Ennek az lett a következménye, hogy a színek (festékek) fokozatosan összekeveredtek, tehát a nyomott lapok egyféle folyamatos színskálát alkotnak. Utólag Galántai ezeket a színes lapokat megkeverte, így a fokozatosság nem ismerhető fel.
A kicsinyített bélyegek közül sok hiányosan, nyomdai hibákkal került a füzetbe (néhány fényfoltot, kieső részt Galántai közelebbről is megmutatott), ezek, mint mondta, nem annyira a géphasználat, mint az előzetes fotózás eredményei.
A füzet a közel nyolcszáz bélyegterv kicsinyített másolatán kívül tartalmaz egy rövid ismertetést a bélyegművészetről, illetve „művészbélyegekről” (ez nem konkrétan a kiállításra készült műveket ismerteti, hanem az ilyen típusú munkák nemzetközi történetét). Majd a különböző országok művészeinek névsora következik, köztük a több mint 100 magyarországi beküldő neve. A hátlapon rövid ismertető szöveg az akciót mutatja be. (Ebben az angol nyelvű szövegben néhány durva helyesírási hiba van, a szavak francia helyesírással, eltorzítva szerepelnek. Mint Klaniczay Júlia elmondta, részben őt magát terheli, részben Weszely Annát, akit ennek a szövegnek a fordítására felkért.) A szövegben homályos, áttételes formában, de utalás történik arra, hogy az akciót a „mai magyar viszonyok között” csak korlátozott formában lehetett megrendezni, s abban látja a jelentőségét, hogy mégis ilyen sok résztvevővel jött létre.

A katalógusból legalább 50-100 példányt Galántai magával vitt külföldi útjára, ahol – ha eladásról konkrétan nem is tett említést – értékes külföldi munkákra cserélte el azokat művészekkel. Bélyegblokkokról, festményekről, nyomatokról van szó, amelyekről valószínűleg elmondható, hogy többet érnek Galántai füzeténél. Előfordult, hogy egy külföldi munka egy példányáért 10 katalógust adott Galántai. Lényegében mégsem cseréről van szó. Sokkal inkább arról, hogy a vele rokonszenvező vagy anyagi helyzetét negatívan félreértő külföldi művészek munkákat ajándékoztak neki, és ezért jelképes cseretárgyként fogadták el a World Art Postkatalógust. (A katalógusokkal kapcsolatos jelenlegi utazás utáni tervekre visszatérek!)

Galántai és Klaniczay Júlia július-augusztusban hosszú nyugat-európai körutazást tett. Érintették Ausztriát, a Német Szövetségi Köztársaságot, Hollandiát, Franciaországot és Olaszországot. Galántai fő programja ezzel az utazással az volt, hogy személyesen próbáljon megismerkedni azokkal a külföldi művészekkel, akikkel (mint „mail art” aktivista) már hosszabb ideje levelező kapcsolatban van. Mint kiderült, ezt a célt csak kis részben tudta elérni – Párizsban például tíz tervezett találkozás közül csak egyetlenegyet tudott valóban megszervezni.

Ausztriában Galántaiék rövid időt töltöttek. Mint Galántai elmondta, a határon kérdéseket tettek fel neki a nagy mennyiségű – kereskedelmi mennyiséget kitevő – katalógussal, kiadvánnyal kapcsolatban. A World Art Postkatalóguson kívül – amelyen az utazás előtti egy-két hétben lázasan dolgozott, hogy utazására kivihesse – más kiadványokból is több tucat példányt vitt magával. Erre módot adott, hogy Klaniczay Júlia – apja révén – gépkocsit is szerzett az utazáshoz, és mivel Galántai nem vezet, maga vezette azt. (Párizsban néhány napra az ott tartózkodó apósnak Galántai át is adta használatra a gépkocsit, majd visszakapta.) A vámőrségnek Galántai állítólag ígéretet tett, hogy nem fog üzletelni a kiadványokkal, nem ad el belőlük. Így átengedték a határon a teljes mennyiséget. Ausztriában Bujdosó Alpárral, a Magyar Műhely köréhez kötődő íróval találkozott rövid időre, aki elmondta, hogy nemsokára Magyarországra fog látogatni. Megegyeztek abban, hogy Galántait értesíti, ha ez küszöbön áll.

Az NSZK-ban a fő úticél Kassel volt, ahol már sokadik alkalommal rendezik az úgynevezett Documenta csoportos, nemzetközi kiállítást. Ez a kiállítás már a hatvanas években az avantgárd művészek egyik találkozóhelyévé vált. Galántai több tucat művésszel találkozott itt. Köztük volt Kántor István, aki Monty Cantsin néven Amerikában készít könnyűzenei felvételeket, de költészettel és különféle avantgárd produkciókkal is foglalkozik. Kántor régóta levelez Galántaival, s most európai útja során Kasselbe látogatott, ahol személyesen találkozhattak. Kiadványokat, sokszorosított grafikákat ajándékozott Galántainak. (Az egyiken angolul ez a felirat olvasható: Örülök, hogy találkozhattunk és beszélhettünk a forradalomról.) Ott volt Joseph Beauys, az egyik legünnepeltebb avantgárd előadó és képzőművész, akinek környezetkiállításán Galántai részt vett. Egy albumszerű kötetbe, amelyet az utazásról Galántai folyamatosan vezetett, Beausy is bejegyezte a nevét. Az NSZK-ból Hollandia, Belgium érintésével jutottak Franciaországba. (Galántai említette, hogy Antwerpenben is töltöttek időt.)

Párizsban Galántai elsősorban negatív tapasztalatokat szerzett. Ezúttal harmadszor vagy negyedszer fordult meg ott. Korábbi utazásai mind jobb benyomást tettek rá a mostaninál. A Beaubourg-központban látott kiállításokat, amelyek javarészét csapnivalónak tartotta. Fő oka azonban az elkeseredésre abból adódott, hogy – amíg pénzéből futotta – naphosszat próbálta telefonon hívni azokat a művészeket, akikkel személyes találkozásra számított. A nyári szabadságok és más körülmények miatt azonban ezek a művészek vagy nem voltak Párizsban, vagy nem voltak hajlandók Galántaival találkozni. Elszállásolásuk is komoly problémát okozott. Egy ismerős – akit Galántai nem nevezett meg – megígérte nekik, hogy ingyen szállást ad, de lakásából éppen azon a napon költözött új házba, amikor Galántai Párizsba ért. Ott továbbra is felajánlotta, hogy az új lakásban maradhatnak egy hétre. Abban azonban még nem volt villany, nem volt vízszolgáltatás. Többször találkoztak a Magyar Műhelyes Papp Tibor íróval.

Galántai, de különösen Klaniczay Júlia az olaszországi szakaszt minősítette az utazás legeredményesebb részének. Milanóban, Genova környéki kisebb városokban és valószínűleg Közép-Olaszországban is több városban megfordultak.

Az egyik legfontosabb esemény Gian Carlo Politi olasz művész meglátogatása volt. Ez a látogatás ugyanis csaknem kétszeresére növelte Galántai gyűjteményét, az Art Poolt. Politi egy olyan képzőművészeti folyóirat szerkesztője, s hozzá – mint szerkesztőségbe – roppant mennyiségben érkeznek tiszteletpéldányként küldött könyvek, katalógusok, folyóiratok, s különféle dokumentációk. Ezeket elsősorban azzal a céllal küldik művészek, illetve könyvkiadók, hogy a folyóirat esetleg ismertetni fogja azokat, s ezáltal reklámhoz jutnak. Politi azonban időről-időre selejtezi az anyagot, és ez éppen akkor történt, amikor Galántai megérkezett. Több száz selejtezésre ítélt könyvet és dokumentumot kért és kapott meg Polititől az Art Pool számára. Galántai az út más szakaszán is tetemes mennyiségű iratot, könyvet szerzett – javarészt ajándékként.

Ezeket az anyagokat a visszatéréskor oly módon kívánta „átmenteni”, hogy egy – meg nem nevezett – kisebb határállomáson, zsúfolt forgalmi időszakban utazott be. A határőrök így is vizsgálták a számos, nagy méretű papírládába csomagolt iratokat, de Klaniczay Júlia hosszabb magyarázkodás után megnyugtatta őket, hogy politikai tárgyú vagy obszcén, pornográf nincs köztük. Galántai ennek a beszélgetésnek a során azt is kijelentette a határőrök előtt, hogy ő és felesége „nem politizálnak”. A hazatérés után teljesen újjá kellett rendeznie az archívumot. Új közfalat épített fából, amelyhez polcokat, állványokat csatolt. Megváltozott az egyes iratok, dokumentumok tárolási rendje is, amely most – betűrendes papírládákban – intézményi levéltárra emlékeztet.

Galántai gyűjteményében már korábban is tetemes számú ritkaság, olyan könyv és kiadvány volt, amely semmilyen hazai közkönyvtárban nem lelhető fel. Most ez még inkább elmondható: Galántai magánkönyvtára és archívuma ezzel az utazással talán a leggazdagabb hazai képzőművészeti archívummá vált, különösen a kortárs művészetek területén. Galántai ezen kívül több tucat (!) műsoros kazettát is hazahozott. Ezek egy része könnyűzene és jazz, de van számos interjú, nyugati művészekkel folytatott beszélgetés, Kántor (Cantsin) akcióinak felvétele és mások.

Galántai újabb terveinek egy része természetesen a megnövekedett archívumhoz kapcsolódik. Folyóiratot szeretne indítani, amit elsősorban külföldi művészek körében terjeszt.

Figyelembe vette azonban a Rajk-féle szamizdatbutik és az AB Kiadó tevékenységét is. Ezekről részben elismerően nyilatkozott, másrészt – Klaniczay Júliával együtt – bírálta is, mert állítólag az előállítási költség többszöröséért adják el az illegális sokszorosítványokat, és közben azt állítják, hogy csak annyit kérnek, amennyibe az előállítás kerül. Galántai világosan megmondta, hogy ilyen „üzletet” nyitni ő maga nem akar. Visszatartja nemcsak a várható hatósági megtorlás, hanem az is, hogy az avantgárd képzőművészet kiadványai iránti érdeklődés még a politikai tárgyú sokszorosítványok iránti érdeklődés szintjét sem éri el. Ebből „megélni” nem lehet. Szeretné azonban az egy-két lapos „Art Pool Window” nyomatok sorozatát komolyabb füzetekké bővíteni. Ennek első állomása a bélyegkatalógus.

Galántai legfontosabb törekvése, hogy kijuttasson külföldre több száz katalógust. Minden olyan résztvevőnek küldeni akar, akinek munkája benne van a füzetben. Eddig azonban csak 10-12 személynek tudott eljuttatni belőle. Egyrészt komoly pénzösszeg kellene a postázáshoz, és saját bevallása szerint jelenleg Galántainak 80.000,-Ft adóssága van. Fontosabb ok is visszatartja azonban a postázástól. Galántait változatlanul erősen foglalkoztatja, hogy sem a külföldről neki küldött leveleket nem kapja meg (vagy csoportosan, „ellenőrzés” után), sem pedig az általa külföldre küldött anyagot nem kézbesítik, „ki sem jut az országból”. Klaniczay ötlete az, hogy tértivénnyel küldjenek el minden borítékot, ajánlottan. Külföldre ez még az eddigieknél is költségesebb lenne. Azon kívül tettek már próbát, s néhány tértivevényt a külföldi átvétel igazolása nélkül, hazai bélyegzővel kaptak vissza. Galántai azt tervezi, hogy ha ez még egyszer megtörténik, a nemzetközi postai egyezményekre hivatkozva a Vezérigazgatóságon „botrányt csinál”. Már többször reklamált különféle postai szerveknél, most azonban ennél tovább akar menni, beleértve a központi postai vezető szervek megkeresését, felelősségre vonását.

Akármire is készül azonban Galántai, tény, hogy utazásának vége óta egyáltalán nem próbálkozott a sok száz katalógus kiküldésével.

Visszatartotta a magyar résztvevőknek szánt példányokat is. Ennek azonban az oka más. Galántai körlevelet akar kibocsátani, hogy anyagi támogatást kérjen. Lényegében a katalógusok árusításáról van szó. Ezt a szót azonban nem akarja kimondani, és árat sem szab, hanem azt kéri, hogy katalógusonként 300 forintot önkéntesen, jótékony céllal az Art Poolnak fizessenek be. Akik maguk nem voltak résztvevők, 500 forintért kaphatnák meg a katalógust.

A folyóiratban Galántai fordításokat, tanulmányokat akarna megjelentetni. Ezekből egyelőre egy sem készült el. Mint kitudódott, Klaniczay Júlia az Akadémiai Kiadó egyik szerkesztőségében dolgozik, és eléggé jelentős kiadói tapasztalatokkal rendelkezik. Így arra is gondolnak, hogy főhivatású könyvkiadóknál próbálnak az Art Poolból válogatást megjelentetni. Nemrég a Képzőművészeti Alap propagandistája is megkereste Galántait, mert az UNESCO szervezésében „Kommunikáció” védjeggyel nemzetközi művészeti akció készül. Ebben Magyarország hivatalosan is részt vesz. Galántai még nem kapott felkérést, de ezt csaknem előre elutasította, mert a propagandistával folytatott beszélgetés során a belügyi szervek „beavatkozásaira” terelte a szót. A propagandista azt próbálta állítólag Galántainak meggyőzően megvilágítani, hogy egyes postai küldemények, ellenséges tartalmú iratok visszatartása neki magának is hasznos. Ezt Galántai durván visszautasította, és követelte, hogy az Alap is tegyen lépéseket annak érdekében, hogy „a postai küldeményeket kézhez kapja”.

Galántai ismerősömet arra kérte, hogy néhány hét múlva telefonon hívja fel, hogy esetleges fordításokról beszélhessenek.”

„Pécsi Zoltán” sk.

Értékelés:
„Pécsi Zoltán” fn. tmb. operatív szempontból értékes, megbízható információkat hozott Galántai György tevékenységéről, terveiről, valamint külföldi útja beszámolójáról, nyugati kapcsolatépítési törekvéseiről.

Intézkedés:
A nyomdai lehetőségek megszüntetése érdekében a „katalógus” elkészítésében érintett nyomdák vezetői felé szignalizálunk.

Feladat:
Feladatot a „Festő” és a „Kéregetők” fn. bizalmas nyomozásokban kapott.

Budapest, 1982. szeptember 28.

Horváth Tibor r.szds.

Nytsz.: 4/5-950.
K.: 4 pld
„Festő” do.
„M” do.
táj.alo.
táj.ti.

Galántai • Artpool