BELÜGYMINISZTÉRIUM
III/III-4-b alosztály
SZIGORÚAN TITKOS!
Adta: „Kovács” fn. tmb.
Vette: Horváth Tibor r. szds.
Idő: 1980. szeptember 24.
Hely: „Zuglói” fn. „T” lakás
Tárgy: Avantgarde művészettörténeti áttekintés
J E L E N T É S
Az avantgarde művészet előőrse nálunk az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején jelentkezett.
Mi történt a 60/70-es évek fordulóján?
A műv. politika változásai alapján, a stiláris kötöttségek feloldása után újra megjelenhettek a művészeti közéletben az addig tűrt vagy tiltott, elhallgatott iskolák, ill. művészek, pl. a szentendrei iskola: Korniss Dezső, Bálint Endre stb., az Európai iskola képviselői: Gyarmathy, Martyn stb. Kassák újrafeldolgozása is ekkor történt meg.
Kiállításaik ebben az időben is általában még kisgalériákban, művelődési intézményeikben voltak láthatók és nem a központi múzeumokban. Ez az avantgrade egyik, tört-ága.
Ebben az időszakban „érkeztek” hazánkba a II. világháború utáni egyetemes irányzatokról az első komoly információk, az absztrakt expresszionizmus (Pollach stb.), illetve az objektív geometrikus konstruktivista elképzelések... Ezek a magyar történeti irányzatok újrafelfedezésével (pl. Kassák, Korniss, Gyarmathy stb.) már hazai műv. Történeti hagyományokhoz is kapcsolódhattak.
Megindult az új művészeti felfogások, irányok, normák feldolgozása a művészek által és kibontakoztak az új képzőművészeti iskolák Magyarországon.
Egyeseknek abban az időszakban a központi fórumok nem adtak bemutatkozási lehetőséget. Kísérleti művészetnek ítélve a próbálkozásokat kiszorították a művészeket azokba a műv. Házakba és kisgalériákba, amelyek a Népműv. Intézet szakszerűségének nyitottabb és toleránsabb felügyelete alatt vállalkoztak a fiatal művészek kiállításainak, úttörő próbálkozásainak bemutatására.
Mivel ezeknek a kiállításoknak a megrendezésében elsősorban nem a hivatalos intézmények vettek részt, hanem a művészek, szakértők, érdeklődők költségeik és erkölcsi támogatásán állt vagy bukott megvalósulásuk, azok, akik a történet részesei voltak, természetesen gyűjtötték, őrizték a dokumentumokat, hogy azok megmaradjanak és „történetté válva” az idő múlásával bekerülhessenek a köztudatba és a hivatalos múzeumi irattárakba.
Az 1970-es évek elején ezek a kiállítások és akciók állandó értetlenség között folytak, gyanakvás és bürokratikus akadályok közepette valósultak meg. Politikai mögöttest kutatva a művészeti tendenciák mögött a dokumentumok elkobzása is többször megtörtént (pl. Boglár bezárásakor). Ugyan a művészeti törekvések az idő során rehabilitálódtak és folyamatosan rehabilitálódnak, a kiállítási dokumentumok egy része ma is „magángyűjteményekben” kallódik, illetve őrződik meg az elkallódástól mindaddig, amíg ezek hivatalos, intézményes feldolgozása meg nem történik. Ezzel a „magándokumentáció” értéke természetesen jelentőségét veszti, mert többé nem unikum, ha a hivatalos dokumentumgyűjtemények részévé válnak.
Az avantgarde dokumentumok gyűjtése történhet
- a hivatalos művészeti intézményeknél
- az alkotóknál, szakembereknél, érdeklődőknél, mint az 1970-es évek történetének konkrét résztvevőinél.
Mik ezek a dokumentumok?
- kiállítási katalógusok, művek, reprodukciók, kritikák
- Intézmények (pl. K. Lektorátus) bírálatai, engedélyei, nyilatkozatai és betiltásai.
Ezen anyagok és konkrét művészettörténeti események, kiállítások, akciók, művek feldolgozása pillanatnyilag folyik pl. a képzőművészek szövetsége Művészet író szakosztálya és az MTA Műv.történeti Kutató Csoport által. A közelmúlt története 10 év távlatából elemezhető, rendszerezhető.
A dokumentumok (katalógusok, kritikák stb.) máris feldolgozás alatt vannak és pl. a Tendenciák kiállítás történeti kordokumentumaként, háttéranyagként a nyilvánosság elé is kerülnek, mint ahogy az ebben az évtizedben készült művek legjobbjai is modern múzeumaink gyűjteményeibe kerültek.
„Kovács”
Értékelés: Az avantgarde művészet történetét tekintettük át napjainkig, kiemelve a 60/70-es évek személyeit.
Intézkedés: Nem igényel.
Feladat: A történelmi áttekintést folytatjuk a ma élő és aktívan tevékenykedő avantgarde művészek vonatkozásában.
Budapest, 1980. október 15.
Horváth Tibor r. százados
Nytsz.: 4/5-780.
K.: 4 pld.