BELÜGYMINISZTÉRIUM
III/III-4-b alosztály
SZIGORÚAN TITKOS!
Adta: „Pécsi Zoltán” fn. tmb.
Vette: Horváth Tibor r. szds.
Hely: „Zuglói” fn. „T” lakás
Idő: 1980. július 29.
J E L E N T É S
„Folyó hó 17-én, csütörtökön egy ismerősöm hosszabb beszélgetést folytatott Galántai Györggyel, annak Frankel Leó úti műtermében. A beszélgetést eredetileg mintegy két héttel korábbi időpontra rögzítették, ezt azonban ismerősöm váratlan elfoglaltsága miatt módosítani kellett. A látogatás közel 01 h-ig húzódott, és a főbb beszélgetési témák a következők voltak:
a Cavellini-Stúdió, tervek „szobrokkal” kapcsolatos akciók végrehajtására, a „mail art” (posta-művészet) és „assembling” (összeállítások készítése) mint Galántai fő munkaterületei a jövőben, továbbá a Művészeti Alap megbízása és az „Art Pool” (gyűjtemény) helyzete.
Galántai elmondotta, hogy az általa „vezetett” budapesti „Cavellini-Stúdió” (Studio Cavellinio) voltaképp még nem alakult meg. Cavellini jelenleg készíti a Stúdió alapító levelét, ami maga is egyfajta „műalkotásnak” ígérkezik, s ezt a jövőben küldi meg Galántainak. A Stúdiónak azonban ez után sem lesz nyilvántartott tagsága, hanem laza csoportosulásként működik, amelyben elsősorban Galántai, felesége és a Forgách-testvérek - azaz a budapesti Cavellini kiállítás korábbi szervezői - vállalnak szerepet.
Galántai alighanem nehézségekkel küzd majd a Stúdió kibővítését illetően. Cavellinit ugyanis a hazai „avantgarde” művészek döntő többsége csapnivalónak tartja, s nem kíván a neve alatt vagy azzal kapcsolatosan semmiféle tevékenységet folytatni. Galántai elsősorban ismeretlen, fiatalabb művészek, főiskolások rokonszenvére számíthat.
Galántai és felesége a közeljövőben képzőművészeti „akciókat” tervez, amelyek Cavellinihez kapcsolódnak. A budapesti Cavellini-kiállítás idején a Hősök terén már sor került egy ilyesfajta „akcióra”: Galántai és felesége egy híres szovjet szoboralkotásnak, Muhina művének (a szovjet filmek elején a „MoszFilm” emblémájaként is látható) a testhelyzetét vették fel, és hosszabb ideig ebben a pózban álltak, mintegy „megjelenítették” színészek módjára a szobrot. Közben a Budapesten tartózkodó Cavellini egyik ismert akciójával járult hozzá a kevés járókelőt vonzó eseményhez; a két szoboralak fehér ruhájára hosszabb szöveget „össztörténetiesítés” írt fel. Mindezt lefényképezték.
A jövőben Galántai és felesége hasonló akciókat tervez; ezek időpontja és helye még ismeretlen. Művészeti kiállítások megnyitásakor vagy utcákon különféle ismert szobrok - köztük a magyar művészettörténet jelentősebb alkotásai - figuráit „elevenítenék meg”. Ezek az akciók is kapcsolódnának Cavellinihez, noha ez utóbbi személyesen nem vehet részt rajtuk. Galántai azt tervezi, hogy a szobortalapzatokat (posztamens) borító fehér textilt (drapériát) előre kiküldi Cavellininek, és teleíratja vele, majd visszakapja és felhasználja. (A szobortalapzatokat az akciók alkalmával hordozható rúdvázból építenék fel, ezt borítanák a vászonnal.)
Galántai évekre előre a „mail art”-ben (postai művészet), azaz levelezőlapok, csomagok, levelek grafikai kidolgozásában és levelezésszerű terjesztésében látja tevékenységének fő irányát. Ide kapcsolódnak az ún. „assembling” (összeállítás) akciók, amelyek kiállítást helyettesítenek. Az „assemblage” korábbi gyakorlatától - különböző anyagokból, tárgyakból összehordott műalkotások) - eltérően az assembling lényegében olyan ötletek, kötetek összeállításával egyenlő, amelyben minden lap más alkotó műve. Gyakran sokszorosítva, több példányban készül, oly módon, hogy kezdeményezője az egyes lapokból eleve több példányt kér. Így szükségszerű, hogy az ilyen alkotások nagyrészt sokszorosító grafikai eljárással vagy xeroxmásolással, fotó-másolással készülnek. Hasonló volt a „Textil textil nélkül” című Galántai kezdeményezte akció, Galántai nagy számban kap az Art Pool részére nyugati országokból ilyen köteteket.
A mail-art kérdésében Galántai már hosszabb ideje ellentétbe került tekintélyes avantgarde művészekkel és kritikusokkal, elsősorban Beke Lászlóval. Az ellentétek az utóbbi időben csak mélyültek, s nemegyszer ellenségeskedéssé fajultak. (Beke szerint a mail art-nak nincs jövője, s ma már nem érdemes vele foglalkozni.)
Galántai súlyos anyagi problémákkal küzd. Noha éveken át semmilyen - jelentős - hivatalos megbízást nem fogadott el - s különösen nem a központi művészeti szervektől -, a közelmúltban arra kényszerült, hogy elfogadja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának megbízását embléma tervezésére. (Jelenleg is dolgozik ezen.) Galántai ellenzéki magatartásán természetesen csorbát ütött ez a vállalkozás és minden lehetséges módon igyekszik annak jelentőségét csökkenteni, így kínos magyarázkodásra, mentegetőzésre kényszerül.
Galántai művészeti gyűjteménye, az Art Pool rohamosan növekszik. Napról napra érkeznek anyagok, nemegyszer terjedelmesebb kötetek. Galántai minden esetben viszonozza ezeket valamilyen küldeménnyel, legalább egy „Art Pool” levelezőlappal, amelyből több változatot készíttetett.
Az Art Pool címe bekerült az Art Diary (Művészeti Napló) címjegyzékébe, amely a világ valamennyi országának fontosabb művészeit, kritikusait, képzőművészeti gyűjteményeit felsorolja (elsősorban az avantgarde területén) és Olaszországban évente jelenik meg.
„Pécsi Zoltán”
Értékelés: Operatív szempontból értékes információk keletkeztek Galántai György terveiről, akcióiról, „Art Pool” gyűjteményének helyzetéről, gondjairól.
Intézkedés: Az információkat felhasználjuk szignalizációs jelentéseinknél.
Feladat: - A megbeszéltek szerint kísérje figyelemmel Galántai György és Beke László tevékenységét.
- Készítsen jelentést Györe Balázzsal és Tábor Ádámmal történt beszélgetésekről. Továbbra is nevezettekkel való kapcsolat mélységének fokozására törekedjen.
Budapest, 1980. július 29.
Horváth Tibor r. százados
Nytsz.: 4/5-590.
K.: 4 pld - M dosszié
- Festő do.
- Táj. ti.
- Táj. alo